Délmagyar logó

2018. 01. 20. szombat - Fábián, Sebestyén -2°C | 6°C Még több cikk.

Leszokni a bagóról

"Mintha oldódna az az átok is már, amit a bagózók szórtak a nem füstölőkre, az emberi jogokra és a demokráciára hivatkozva. Azt vagdosták fejünkhöz, hogy mindnyájan meztelenül jöttünk a világra, nekik joguk van telefüstölni szobáinkat, nekünk meg kötelességünk elviselnünk azt. Micsoda háborúságok dúltak például a vasúton!"
Mintha oldódna az az átok is már, amit a bagózók szórtak a nem füstölőkre, az emberi jogokra és a demokráciára hivatkozva. Azt vagdosták fejünkhöz, hogy mindnyájan meztelenül jöttünk a világra, nekik joguk van telefüstölni szobáinkat, nekünk meg kötelességünk elviselnünk azt. Micsoda háborúságok dúltak például a vasúton! Kitiltották a bagózókat a fülkéből akkor is, ha a dohányos szakaszban már nem volt ülőhely. Ő is kifizette a jegyét, miért ne lenne joga rá? Későn bár, de kapcsolt a MÁV. Nem hajlandó kereket adni azok alá, akik gyorsvonati sebességgel rohannak tulajdon vesztükbe.

Aztán erre is született némi háborgós filozófia. Milyen jogon kényszeríteném én őt arra, hogy mások füstjét szívja? Mert a saját különbejáratú füst valóban élvezet, tüdőre szíva, de az áporodott másé bírósági ítélettel se kell. Szerintem a fejlődés stációjához tartozott – mások szerint éppen a romláséhoz –, hogy kiírták például a kórházak-klinikák falára, hogy az épületben tilos a dohányzás. Kivéve a gyevi bírót! Mert a nővérszobákban továbbra is kojtoltak.

Hajdanán a borbélyok szokása volt, hogy kiálltak a műhely ajtajába, ha nem volt kuncsaftjuk, most már a hajstúdiók Gedeon bácsija is kiáll, sőt a női változat is – füstölni. Adatik tudtára a járókelőknek, mennyire döcög az üzlet. Antireklámnak mondanám.

Kirojtolódzott már a szám, annyit hergelem bagós barátaimat, az lenne a legjobb, ha meggyújtás előtt eldobnák már. Úton-útfélen fejemhez vagdossák, ha soha nem szívtam, minek prédikálom? Ha legjobb barátom a vízbe esik, kötelességem kimenteni. Tízesével tudom előszámlálni azokat, akik időnap előtt mentek el a föld alá, mert idefönn nem tudtak uralkodni magukon. Azt mondták, nincsen nekik akkora akaraterejük, hogy azt a legegyszerűbb mozdulatot véghez vigyék.

Örömmel jelentem, kedves barátaim között is sokasodnak azok, akik már múlt időbe tették a füstölőt. Erőt vett rajtam a pofátlan kíváncsiság, és megkérdeztem őket: nehéz volt? Netán patikai vagy orvosi segítséget vettek igénybe? Köpcösödésük göcögésével mondják sorba: dehogy! De hiszen eddig azt mondtad…! Ja, addig mondtam, amíg meg nem próbáltam. Volt, aki kórházi betegként volt kénytelen abbahagyni. Ágyhoz volt kötve, lehet, hogy éppen a bagófüst juttatta oda, és nem tudott kimenni az utcára. Egyéb keservek mellett eltörpült az a kicsi, amivel a leszokás járt.

A legtöbbjének ugyan szabóhoz kellett vinnie nadrágját, mert a köpcösödés szinte vele jár, de ahhoz képest, hogy előtte szinte rásült a bőre a csontjára, ezt is elviselik. Hittérítő lelkületemet már leginkább az iskolákból kitóduló füstös sereglet aggasztja. Vihogó kislányok, hahotázó legények bizonygatják a világ előtt, Aranyszájú Szent János is inthetné őket, akkor se dobnák el. Még nem tudják, de majd megtudják, nevetve bár, de későbbi kínoknak vetik meg az ágyát. A legkönnyebb leszokásnál is egyszerűbb: el se kezdeni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A nyalásnak vége

"Két dolog biztosan össznépi nyalásra késztetett bennünket. Az egyiknek leginkább tavasztól télig… Tovább olvasom