Délmagyar logó

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 4°C | 21°C Még több cikk.

Londoni magyar

JEGYZET - "Ha hazajönnek, egy idő után arról folyik a szó, miért olyan kicsinyes, lehangoló az itthoni világ."
Utoljára angol nyelven üzent internetes közösségi oldalán a londoni kettős gyilkosság hódmezővásárhelyi gyanúsítottja. Azt írta augusztus 10-én reggel, a gyilkosság napján, hogy „I'd like to wake up from that nightmare...", szeretne fölébredni a rémálomból. A magyar konzulátus tájékoztatásából viszont az derült ki, hogy hallani sem akar a szeretteiről, így a hivatal nekik sem adhat bővebb tájékoztatást.

Akik arra kíváncsiak, hogy ismerősük-e ez a férfi, és elkezdenek keresgélni az interneten, rácsodálkozhatnak, hogy nagyon sok 31 éves, Attila keresztnevű és több tízezer magyar lakik, dolgozik Nagy-Britanniában. Külön közösségi oldalt működtetnek, segítenek egymásnak az álláskeresésben, idén januárban már a harmadik londoni magyar családi napot rendezték, segélykoncerten gyűjtöttek adományt a vörösiszap károsultjainak. Közülük sokan csak tanulnak, tapasztalatot gyűjtenek, vagy összeszednek egy kis vagyonkát, hogy itthon kezdjenek vele valamit. Sokan lehetnek azok is, akik azért választották a külföldi munkát, mert nem volt más lehetőségük. Bárhogyan is indultak, szükségük lesz egymás tapasztalataira. Arra készültek, ami odakinn vár rájuk, s közben készületlenül érte őket az eltávolodás a hazaiaktól.

Illúzió, hogy a telefon és az internet ilyenkor ébren tartja a családi kapcsolatokat: ha hazajönnek, egy idő után arról folyik a szó, miért olyan kicsinyes, lehangoló az itthoni világ. A család egy ideig helyesel, aztán elkezd védekezni, mert mégiscsak meg kell magyaráznunk szépen, miért maradunk itthon. Máshogyan éli ezt meg egy negyvenes, családos férfi, aki csak egy német vágóhídra megy dolgozni, mert négyszer annyit fizetnek a munkájáért, mint amennyit itthon keresett. Könnyebb neki, főleg, ha kéthetente hazajár, hozza hátizsákban az olcsó cukrot, a különleges halkonzervet a kislányának. Más a helyzet a fiatalokkal, és akik távolabb vetődtek. Biztosan természetes, csak nekünk idegen, hogy közülük sokan néhány éves ottlét után azért nyilvánulnak meg életük legnehezebb perceiben is a tanult nyelven, mert muszáj valahová tartozni, és ide már nem akarnak.

Népek, kultúrák olvasztótégelye – ezt szokás mondani Londonra. Újabban úgy látszik, ez inkább egy nagy fazék. A sokfelől belehordott tehetség, kultúra, indíttatás, szorongás, hiedelem mintha tényleg feloldódna – máskor meg külön-külön fő a saját levében, ki akar futni, vagy legalábbis emelgeti a fedőt.

Olvasóink írták

  • 3. Mignon 2011. augusztus 18. 21:48
    „Olyan "melyen", a szo igaz ertelmeben-,

    lent van ez a "Velemeny es Blog rovat", a dm.-online föoldalan, a#
    -hirek.
    -/reklam/
    -tovabbi hirek,
    -/reklam/
    -sport,
    -szex es new york,
    -/reklam/
    -bulvar
    .....

    majd valahol a jobb oldalon olvassa az ember:

    -"Velemeny".

    Eddig, az olvasok 80 %-a "nem jön le"...

    Sajnos.”
  • 2. Mignon 2011. augusztus 18. 10:19
    „Juszuf-nak hivjak ezt az algeriai ferfit Parizsban.

    Elöször, 20 eve 1991-ben jött el hozzam. (Azota is talakoztunk mar többször.)
    A kezembe nyomott egy levelet, amit Algeriabol kapott, Algirbol.
    A batyja irta, aki ott rendör es tud irni franciaul is.

    Mondta nekem, hogy : "olvasd mar fel a levelet", en nem tudok olvasni...

    Kicsi szabadkozas utan, hogy-nekem gyötrelmes a franciam-, erre csak legyintett,
    es felolvastam neki.

    En, a felet sem ertettem a levelnek, ö mindent megertett...!

    Azota, engem "mon frere"-nek nevez, ami magyarul: "testverem"...!
    Büszke vagyok ra.

    Ha Parizsban jarok, mindeg talalkozunk egy sörre a "testverem"-mel!

    :))”
  • 1. Mignon 2011. augusztus 18. 09:46
    „Bizony sokaknak problemat okoz az idegen környezet,

    Nem tudnak integralodni, alkalmazkodni, azonosulni es elfogadni az uj helyzetbe.
    Vannak akik tudatosan, vagy ösztönösen "harcolnak" is ellene...!
    (De, akkor minek jöttek ki...?)
    Asszimilalodni meg kevesen akarnak.
    (Mar aki tudja, hogy ez mit jelent...)

    Masik:
    "...eletük legnehezebb perceiben is a tanult nyelven..."
    Ez igy nem igaz.
    Egy nyelvet nem csak tanulni, hanem autodidakta modon "elsajatitani" is lehet!
    Ismerek Franciaorszagban egy velem egykoru algeriai ferfit, aki 25 evesen jött Parizsba,
    franciat ott, Parizsban sajatitotta el.

    De, nem tud irni es olvasni...! Sem arabul, sem franciaul...!
    Azonban mindket nyelven perfekt beszel!
    Es, analfabeta.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ria! Ria! Hungária!

"Szervezésben, rendezésben, versenyzésben, szurkolásban képviseljük a csúcskategóriát." Tovább olvasom