Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

Lottóötös

"Szombaton valaki megnyerte a lottóötöst, és ha a milliókban kifejezhető aprópénzt nem számoljuk, akkor 2 milliárd forint ütötte a markát. Azt próbálom elképzelni, mit gondol most magában az illető, amikor olyan történt vele, ami megváltoztatja a mindennapjait."
Szombaton valaki megnyerte a lottóötöst, és ha a milliókban kifejezhető aprópénzt nem számoljuk, akkor 2 milliárd forint ütötte a markát. Azt próbálom elképzelni, mit gondol most magában az illető, amikor olyan történt vele, ami megváltoztatja a mindennapjait. Próbálom elképzelni, hogy tegnap még esetleg álcázásból bement a munkahelyére, lehet, hogy ma is erőt vesz magán, de aztán már el kell lassan gondolkodnia, mit kezd a tengernyi pénzzel.

Például vásárol-e egy termelőüzemet? Maga mellé vesz-e szakembereket, egy zsák közgazdászt, jogászt, és nekilódul gyártani valami piacképes terméket. Megnézi-e, mi az, ami eladó, felszámolás alatt áll, és hogy érdemes-e alkudozni az árán, majd fejleszteni, piacot kutatni, embereket alkalmazni – esetleg ugyanazon a kis pénzen, amennyit ő, még mielőtt telitalálata lett volna a lottón, kapott a tulajdonos érdekeit messzemenően kiszolgáló menedzsmenttől.

Lehet, hogy ezek után nem vesz termelőüzemet, hanem csak a kamatokból él, mert a termelőüzem vásárlásához ma már több kell, mint tengernyi pénz. Előre kell látni. Tudni kell, hogyan lehet mozgatni a tőkét, hogyan lehet például Picket venni egymilliárdért – ez az egyszerű embernek eszébe se jutna, és nem is tudná végigvinni. De az üzlet közelébe se engednék. Más szelek fújnak, vége a korai tőkefelhalmozás korának, egy gyár már nem is gyár, látnivaló, hogy Magyarországon is koncentrálódik a tőke. Több üzemmel, céggel, vállalattal lehet sakkozni, lehet fejleszteni, lehet hatékonyabbnak lenni, mivel fel kell venni a versenyt a multikkal, miközben magunk is multivá válunk.

A szegediek láthatták a Picket akkor, amikor még egy vállalat volt a többi között, látták terjeszkedni, csoportot szervezni, látták kifosztani, és most látják „besorolni" egy húsipari óriásba, aminek még nincs neve, de majd az is lesz. És ezt voltaképpen nem is bánják nagyon a szegediek, mert munkahelyet remélnek. Mindegy, hol koncentrálódik a vágás és hol a feldolgozás, utazik-e a félsertés napi kétszáz kilométert, vagy sem, mindegy. Nyereség legyen, mert akkor van munkahely, és munkahely legyen, mert akkor van nyereség.

A telitalálatos szelvény tulajdonosát szívem szerint lebeszélném egy termelőüzem megvásárlásáról: könnyen elvérezne a nagyok harcában, hamar odalenne a mesés főnyeremény.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A közre tartozik

"Annak ellenére, hogy lapunk és Magyar József viszonya nem nevezhető barátinak, eszünkbe sem jutott… Tovább olvasom