Délmagyar logó

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 14°C | 24°C Még több cikk.

Magánegészség

"A vasúton is jó sokáig marad még első és másodosztály."
Itt fáj, ott fáj, amott fáj, jó lenne ezt-azt megmutatni az orvosnak. Nincs más dolga az ember fiának és lányának, kinyitja az internetet, rákeres valamelyik magánklinikára, virtuálisan körbejárja az intézményt, megnézi a szolgáltatások listáját, árakat, az orvosok fizimiskáját, elolvassa szakmai referenciájukat, majd eldönti, szívesen gyógyíttatná-e magát itt, velük, vagy ugrik egyet tovább a találati kínálatban. Választ, majd ugyanitt, a gyógyító intézmény honlapján érdeklődik, bejelentkezik, időpontot egyeztet. Ami (majdnem) biztos: gyors és udvarias válaszra számíthat. Aztán a megbeszélt időpontban betoppan a már kívülről is szépen tatarozott épületbe, a recepciós (nem portás, nem biztonsági őr) kedvesen fogadja, tudnak róla, már várják, hellyel kínálják, a háttérben halk muzsika szól. Alig kell várnia, az orvos elébe jön, kezet fog és bemutatkozik, tényleg kíváncsi rá, mi a panasza. Előre elnézést kér, ha a vizsgálat picit is kellemetlenséggel járna.

Álmodik a nyomor? Ó, dehogy! Magyarországon vagyunk, a hazai egészségügyi ellátás része ez is. Hogy kiknek? A 16 százalékos egykulcsos adó kedvezményezettjeinek mindenképpen. A többségnek aligha.

Egyébként minden tiszteletem ezeknek az orvosoknak, hiszen éppen az ilyen vállalkozó szellemű, nyitott szakemberek veszik a legkönnyebben kalapjukat, s meg sem állnak valamelyik jól fizető nyugat-európai klinikáig. De nem, ők itt próbálják megteremteni az állami szektorban (hálapénz nélkül) reménytelennek tűnő egzisztenciájukat. Munkájuknak nyilvános díjszabása van, jövedelmi viszonyaik tiszták és átláthatók, bevételeik nagy részét visszaforgatják a vállalkozásba, hiszen műszerekben, technológiákban is állniuk kell a versenyt.

Kacifántosabb azoknak a kinn is vagyok, benn is vagyok orvosoknak a világa, akik közintézményekben vannak főállásban, és maszekolgatnak mellette. De nem a szigorú elszámolású magánklinikák valamelyi-
kében, hanem kisebb-nagyobb szobácskákban, társbérletként osztozva egymással a rendelési időkben. Az asztalon, széken, gumikesztyűn meg egy sztetoszkópon kívül gyakran semmi nincs. Majd jöjjön be ekkor és ekkor, megcsináljuk az ultrahangot meg a többi vizsgálatot – a közfinanszírozott intézmények valamelyikében. És mindezért természetesen neki tessenek majd tejelni. Feketén. És még a 300 forintos vizitdíj miatt ragadtak kaszát-kapát az emberek 2008-ban...

Demagógia lenne persze azzal előjönni, hogy ugyanolyan szintű szolgáltatás járjon mindenkinek, nincs abszolút igazságosság, a vasúton is jó sokáig marad még első és másodosztály. A kulturált utazás joga, méltósága és biztonsága az, ami megillet mindenkit a szerelvényen. Az egészségügy szerelvényén is. Függetlenül attól, hogy magánklinikán vagy közfinanszírozású intézményben kezelnek bennünket. Jó egészséget!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Alkotmányítélet

"Olyan, mintha halálra ítélnék az embert. Csak nem végzik ki." Tovább olvasom