Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Mágikus kód

"Néhány óra múlva a pénztárnál a kódot kérték. Hát, azt elfelejtettem, mondtam, de a nevemet tudom. Az már ide kevés – válaszolta a pénztáros –, akkor inkább adok egy másik jegyet..."
Megértettük egymást hosszú hónapokon keresztül. Olyan közel álltunk egymáshoz, hogy még a telefonomba is beírtam a számát. Ha bármikor pótjegy kellett, csak nyomtam a gombot és hívtam a MÁV intercity jegyrendelés-felelős kisasszonyt. A beszélgetés nem tartott tovább fél percnél, ment minden, mint a karikacsapás. Álltam a pénztárhoz, megvolt a jegy, csak a nevemet kellett mondanom, amit – külön örömforrás – a legtöbbször változatosan eltorzított formában olvashattam a mellékelt tasakon. Nem baj, hozzá tartozott.

A meglepetés múlt héten ért, amikor a szokásos hang helyett egy gép válaszolt. Riadt gombnyomkodás után „Zoltán vagyok, miben segíthetek" jelentkezett, és hosszú procedúra kezdődött: elmondtam, kérdezett, válaszoltam, visszaolvasott, megadtam a nevem, telefonszámom (!), és ezért cserébe kaptam egy tízjegyű kódot. Néhány óra múlva a pénztárnál a kódot kérték. Hát, azt elfelejtettem, mondtam, de a nevemet tudom. Az már ide kevés – válaszolta a pénztáros –, akkor inkább adok egy másik jegyet...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Saját kollégium

"Jobbak voltak az arányok akkoriban: a kevesebb egyetemista közül többől lehetett kollégista. Ma… Tovább olvasom