Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Magyar abszurd

"Politikai életünket figyelve a magyar labdarúgás jut eszembe. Ennél már nincs lejjebb."
Politikai életünket figyelve a magyar labdarúgás jut eszembe. Ennél már nincs lejjebb.

Miért most tör elő mindez belőlem? Először is folytatódik a Borsodi Ligának becézett futballbajnoki bohózat, no meg a hét végén tartják az MSZP tisztújító ülését, melyen minden valószínűség szerint Gyurcsány Ferencet egyhangúlag, ellenjelölt nélkül választják pártelnökké. Gyurcsányt, a miniszterelnökké lett milliárdos vállalkozót, aki éppen a vizitdíjat vezeti be; kórházakat zár be, illetve épít le; dönt a gyógyszer-liberalizációról; jelentősen csökkenti hivatalainak személyi állományát. Megnyirbálja az önkormányzati rendszert, ezáltal megalapozza az iskolabezárásokat, és akkor nem említettem a gázáremelést, melynek mértéke minden elképzelést felülmúlt. Egyébként mindez nem lenne baj, elfogadom (pontosabban nem tudom megcáfolni), hogy az ország érdeke ezt kívánja. A gondom az, hogy a szociálisnak legjobb indulattal sem nevezhető változásokat a Magyar Szocialista Párt vezényli, és a liberális, milliárdos arisztokrata Gyurcsányt többek között a kommunista rendszer utolsó generációjának élharcosai választják első emberükké. Miközben majd együtt éneklik ma a „Föl, föl ti rabjai a Földnek, föl, föl te éhes proletár" kezdetű sikerdalt.

Ha mindezek után elfordulnánk a baloldalnak nevezett szerveződéstől, akkor nézzük a másik alternatívát. A jobboldalt. Vagy mit is? A liberálisból nemzeti kereszténnyé lett Fidesz elnöke legutóbbi beszédében éppen a plebejus politizálást hirdette meg. Lám, mennyit változhat egy ember közel két évtized alatt. (Változhat ennyit?) Orbán Viktor a jobboldal zászlajába burkolózva megalapozta Magyarországon a polgárinak és konzervatívnak semmiképpen sem nevezhető utcai politizálást. Három hét múlva az Erzsébet hídnál tartja pártja március 15-i megemlékezését. Ne adj' isten pont ott, ahol október 23-án barikádokat emelt és Molotov-koktélokat dobált a csőcselék. Biztos véletlenül megy a Fidesz éppen oda. Egyébként meg önkényről, rendőri brutalitásról, kizsákmányolásról, kisemberek és nyugdíjasok sarcolásáról beszél a párt, plebejusként viselkedve és rendkívüli szociális (baloldali?) érzékenységgel megáldva. Ez a mi polgári jobboldalunk, de persze hajrá, magyarok, ki fog erre nemet mondani.

Itt tartunk, Ferenc császár és Viktor király csatázik tovább, aki nem áll be a sorba, mehet az újkori guillotine alá, azaz a pártsüllyesztőbe. Nem gond az sem, ha közben egyre többen (lásd még e sorok íróját) rosszullétre, esetleg hányingerre hivatkozva felmentést kérnek magyar politikából.
Nincs lejjebb, vélekedtem korábban, de mire a végére érek, kételkedni kezdek. Elvégre közeledik a legnemesebb magyar nemzeti ünnep, március 15-e. Meg Málta ellen is pályára lép hazai Eb-selejtezőn a válogatott.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A kimondott szó kellemetlensége

"Nem picit érzi magát kellemetlenül az újságíró, amikor a helyi televízió kamerái és a… Tovább olvasom