Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 21°C | 35°C Még több cikk.

Magyar remény

JEGYZET - "Engem közterületen se zavarna a szobor."
Kíváncsi vagyok, meddig marad sértetlen az első szerbiai magyar Trianon-emlékmű, amelyet vasárnap délután 3 órakor avatnak Adán. A Szegedtől 76 kilométerre lévő, többségében magyarok lakta bácskai kisvárosban a Magyar Remény Mozgalom állít mementót. Az eseményt több honlap mellett a mozgalom Facebook-oldala is hirdeti. A legtöbb hozzászóló lelkes, ám valaki azt írja: „Én üdvözlök minden hazafias cselekedetet, de ez az emlékműállítás olyan, mintha sírkövet vennénk annak, akit fel akarunk támasztani". Ez mások fejében is megfordulhat, hiszen az avatás helyszíne a római katolikus temető. Egyházi birtok, magánterület. Ám itt legalább a hatalom nem szól bele, ki mit állít föl, és könnyebb távol tartani az esetleges tiltakozókat. Szintén egyházi védettség mellett, Budapesten, a Hazatérés temploma előtt avatták föl az első bécsi döntés 75. évfordulóján Horthy Miklós mellszobrát. Korábban, 2008 októberében Szegeden is a Kálvin téri református templomnál állítottak emléket Wass Albertnek. Ez a módszer azonban nem hungarikum. A román Andrei Saguna püspök – aki 1848–49-ben fegyveres ellenállásra buzdított a magyarok ellen – két hete a Hajdu-Bihar megyei Körösszegapáti ortodox templomának kertjében kapott szobrot. Amelyet 2008-ban Gyulán már szerettek volna fölállítani, de a tiltakozások hatására ez akkor elmaradt. A mostani aktus ellen a település fideszes polgármestere nyilvánosan felszólalt, és értesítette „a románok barátságtalan lépéséről" a nemzetpolitikáért felelős államtitkárságot.

Saguna nem azért fontos a románoknak, mert harcolt, és összefogott a Habsburg hatalommal a magyarok ellen, hanem mert sokat tett a román iskolarendszerért, a tehetséges román fiatalok külföldi taníttatásáért, nyomdát alapított, és román nyelvű politikai napilapot. Kultúraszervező volt. Erről olvashattam a szoborállítás kapcsán kirobbant vitában a Facebookon. Román ortodox parókus ismerősömnek, aki vehemensen védte Sagunát, azt írtam, hogy ha egy magyarországi közösségnek fontos, engem közterületen se zavarna a szobor. Bárcsak ép maradna, ahogy az adai Trianon-emlékmű is – gondoltam hozzá. Csak hát hiú remény ilyen nemzetek közötti alkukban bízni, főleg mostanában, amikor ez a fajta tolerancia egyre kevésbé látszik őszintének. Úgy fest, mintha nem is létezett volna soha természetes formájában sehol, csak kitalálták és belénk nevelték. De ha természetes is, egy hanyatló fajta mentalitása, nem errefelé fejlődnek a hagyományaikat kereső-ápoló nemzetek mifelénk.

Azt nem tudom, hogy akkor merre, csak az látszik, hogy a megszólalásig egyformán.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A pénz útja

"Arra az egyszerű kérdésre sincs válasz, hogy hová tűnt a pénz." Tovább olvasom