Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Magyar tükör

"A Koszovó elszakadásáról szóló hírek már feledtették: a vajdasági magyar pártok hosszú torzsalkodás után összefogtak, közös jelöltet állítottak a szerbiai elnökválasztásra."
Három politikus vitázik a színpadon, mögöttük egy vetítővásznon szintén ők láthatók, de karikatúrán: három kiskakas három szemétdombbal. A mi választottjaink többsége nem ülne le ilyen díszlet elé, de most nem is Magyarországon járunk. Ez az újvidéki színház; Ágoston András (VMDP), Páll Sándor (VMDK) és Pásztor István (VMSZ) tárgyalt ilyen háttér előtt nemrég, fotójukat a Magyar Szó melléklete közli. Ez a kép sokat elmond arról, miben más az ottani magyar politikai kultúra. A karikatúra bevállalása, ez az önironikus üzenet számunkra is érthető: „régóta ismertek bennünket, mint a rossz pénzt, ennyit tudunk – de ezt üzembiztosan".

A Koszovó elszakadásáról szóló hírek már feledtették: a vajdasági magyar pártok hosszú torzsalkodás után összefogtak, közös jelöltet állítottak a szerbiai elnökválasztásra. Az eredmény nagyon érdekes volt. Az első fordulóban Pásztor István több mint kilencvenezer voksot kapott. Igaz, kiesett a további versengésből, ám a magyarok újból elmentek szavazni a második fordulóban, és az Unió felé törekvő Borisz Tadics ekkor 114 ezer szavazattal – tehát zömmel a magyar kisebbség támogatása révén – tudott fordítani az oroszbarát, Seselj-párti Tomiszlav Nikoliccsal szemben.

Példaértékű, ahogy a vajdasági magyar politikusok elmondták az embereknek – az ilyesmit nálunk mostanában „magyarázó jellegű kampánynak" nevezik –, miről szól számukra az elnökválasztás. Az emberek pedig megértették, hogy szavazatuk miért lehet tárgyalási alap a szerb többséggel folytatott egyeztetésben. A magyar pártok vezetői nemrég azt is bejelentették: ha a szerbiai kormányválságot csak egy új parlamenti választás oldja meg, azon is együtt fognak indulni.

Mindez innen nézve azért érdekes, mert az a kis közösség most mutatja meg, micsoda mozgósító ereje van annak, ha politikai elitje összefog. A szurkolóból választópolgár lesz, a politika legfontosabb szereplője, aki nem cirkuszt akar, hanem kenyeret. Látja, hogy politikusai egy nyelvet kezdenek beszélni, ezért hajlamos lesz később arra, hogy racionálisan, és ne érzelmi alapon döntsön egy közügyben. Ez a fejlődés a jelek szerint a körülményektől függetlenül elindulhat: Szerbia sokat szenvedett, keserű ország, most épp saját Trianonját éli, többségi társadalma pedig ugyanolyan megosztott, mint a miénk.

Lehet, nálunk is kormányválsághoz vezet a népszavazás eredménye. De ha nem, attól még nem lesz jobb hangulat a politikában. A közösség ügyei iránt sem nő a fogékonyság, legföljebb a sípszó lesz hangosabb, és több a kakaskodás. A legfontosabb kérdések egyike, mi kellene ahhoz, hogy a mi keserű rendszerváltóink, hideg fejű ügyvezető igazgatóink, éles nyelvű ifjú titánjaink végre egyetértsenek valami fontos dologban. A vajdasági példa mintha azt mutatná, nem önkritika kell, csak egy kis önismeret.

De talán már egy csepp önirónia is jót tenne.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az első éjszaka

"Egy város sorsa is megpecsételődik az első éjszakán. Ugyanúgy, mint a szüzességét fölkínáló lányé,… Tovább olvasom