Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 15°C Még több cikk.

Magyarul

"Megnyomsz valami piros vagy ezüstös gombocskát egy japán masinán, és visszapörgeted a felvételt. Ez, tegyük fel, egy tévé- vagy egy videofelvétel, és rólad készül szavalás, előadás, ellentüntetés, igehirdetés közben. Meglátod magadat, s a következő pillanatban a hideg borzongás szaladgál a hátadon."
Megnyomsz valami piros vagy ezüstös gombocskát egy japán masinán, és visszapörgeted a felvételt. Ez, tegyük fel, egy tévé- vagy egy videofelvétel, és rólad készül szavalás, előadás, ellentüntetés, igehirdetés közben. Meglátod magadat, s a következő pillanatban a hideg borzongás szaladgál a hátadon. Hallod, hogyan beszélsz, és látod magadat, és ez igazán kellemetlen érzés. Ez az alak lennél te?! Mások is így látnak, így hallanak?! Mások is ezt a nyekegő, reszelő, fulladozó hangot, ezt a mankózó szavalást hallják, amit pedig te selymes búgásnak, bátor baritonnak, holmi bölcs érvelés zenéjének véltél?!

Ám nemcsak a személyiséggel, hanem a nyelveddel is így tündérkedik az élet. A nyelvet, melyet beszélsz, soha nem „hallhatod" igazán, hiszen beszélsz vele. Úgy értem, mintegy kívülről, a kívülállás objektivitásával soha nem hallhatod a dallamát, a csengését, a lomhaságát vagy a sietősségét. Te persze jól tudod, hogy a nyelved „belülről" milyen, miféle mesebeli tágassággal, mennyi lehetőséggel és finom megoldással bír. Ezért veszik észre a legrejtettebb apró nyelvi hibákat a fordítók, mert valami aljas apróság mindig belebújhat a mondat zegzugos testébe, ám ha egy másik nyelvre kell átfordítani, egyszerre megmutatja magát a rontás. Így lesz a nyelvi haramiák, rosszfiúk és rosszlányok legnagyobb leleplezője a fordító. Nem azért, mert annyira szemfüles, egyszerűen csak logikus és pontos akar lenni.

Hanem amikor sétálsz egy amerikai kisváros – szúrjuk közbe, meglehetősen reprezentatív település ez – ódon utcáin, hol őrjöng a zöld, a hirtelen leszakadt hőhullámban versenyt áriáznak a mentőautók és a húsz méter hosszú ezüstbálna tűzoltóautók, valamint óvatos tengeri só is permetez, beszélsz is. Szavaidat szórod az utcán, mint bárki más. Magyarul mondod a társadnak, magyarul kérdezel, felelsz, ellenkezel, helyeselsz, csodálkozol és bosszankodsz.

És egyszer csak megkérdezik, éppenséggel a boltban, vagyis szinte már állítják, hogy, ugye, ti, lengyelek vagytok?! Nos, lengyelnek lenni. Lesz foci Európa-bajnokságuk, de azért az abortuszügyük nem tűnik kósernek. Aztán, ki tudja miért, egy másik alkalommal, talán a narancsos póló miatt a holland került szóba. „Ti holland fiatalok!" Oké, hollandnak lenni sem rossz, hanem aztán jött valami egészen megejtő besorolás, „Ti, ugye, portugálok vagytok?" Igen, igen, portugálnak lenni! Erős klérus, tenger, Benfica, Pessoa, Saramago. Hanem az már valóban mélyen érintett, hogy a minap németnek néztek és hallottak bennünket. „Szép-e Berlin, ti német fiatalok?!" Ekkor tudtam meg, hogy amikor csodálkozik bennünk a nyelv, az fáj is, az szomorú is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ákno, Fenster, ablak

"Fiatal egyetemistaforma lányok csiviteltek a minap a Békéscsaba–Szeged vonaton. Beszélgetnek… Tovább olvasom