Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

Makarenkói pofon

JEGYZET - "Tekintélyük ugyanúgy lecsökkent, ahogyan megfogyatkoztak a renitens gyerekek kordában tartására alkalmas eszközök."
Amikor kisdiák voltam, egyáltalán nem volt szokatlan, ha valaki kapott egy fülest. Legendák keringtek a zord mosolyú tanárnőről, aki méterrúddal vert, a szigorú tekintetű tanár úrról, aki az ebédlőben nyaklevest osztott repetaként, vagy arról a diákról, akinek az arcán nyomot hagyott a pecsétgyűrű. A szóbeszéd még azt is megörökítette, hogy a pedagógus volt olyan előrelátó, hogy mielőtt ütött volna, megkérte az előtte reszkető ötödikest, vegye le a szemüvegét, nehogy összetörjön. Az nem is tört össze...

Annak idején a fegyelmet középpontba állító szovjet pedagógus után makarenkói pofonnak nevezték azt, amit manapság iskolai agressziónak hívunk. Egy-egy ilyen eset ma már az újságok címoldalára kerül. Változnak az idők – s ez így van rendjén. A testi fenyítés megengedhetetlen ott, ahol az oktatás, a nevelés a munka. Nem szabad, hogy a gyerekek rémálomként gondoljanak az iskolában eltöltött időre.

De rémálmai nem csak a diákoknak vannak. Erről kevesebb szó esik, pedig volna miről beszélni – tennivaló is akadna bőven. A pedagógusok méltatlanul keveset keresnek, túlterheltek, állandóan változó feltételrendszerben kell dolgozniuk. Mindez persze nem mentség arra, ha valaki egy pofonnal leteríti, majd megrugdossa növendékét. Az azonban legalábbis elgondolkodtató, hogy a fentiekből következően tekintélyük ugyanúgy lecsökkent, ahogyan megfogyatkoztak a renitens gyerekek kordában tartására alkalmas eszközök.

Pedagógus ismerősöm azt mondja, gyakran úgy érzi, magára hagyták őt a problémáival, miközben szinte minden felelősséget ráhárítottak. Aki nincs benne, nem tudja elképzelni, mindebből mennyi feszültség adódik. Szegeden talán tényleg ez robbant most, amikor már a tanév végét várja felnőtt és gyerek egyaránt. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy olykor amúgy is elcsattan egy-egy pofon attól a kéztől, amelyiktől inkább biztató simogatást várna a nebuló. Makarenkótól, úgy tűnik, még mindig messze a végső búcsú – s ez jobban fáj, mint annak idején a nyakleves az ebédlőbe

Olvasóink írták

  • 5. berkabela@freemail.hu 2013. május 21. 17:51
    „Jólesően gondolok vissza az ötvenes évekre, amikor szeretve rettegett egyetlen pártunk helyi vezérének fia volt az osztálytársunk Gondosan ügyeltünk, hogy minden -enyhén szólva-kétes kimenetelű buliba bevegyük.Azóta sem kaptunk annyi elnéző figyelmességet,szerető megbocsátást ...disznóságainkért.”
  • 4. boros56 2013. május 16. 22:14
    „Az iskola egy diktatórikus intézmény. Szabályok vannak, mint egy zárt közösségben. A hatalom pedig a tanáré és punktum. Ha a diák jól viseli magát nem kell diktatórikus eszközökhöz nyúlni. A tanár nem az a fajta. De kérdem én milyen személyi szabadságjogok hatalmazzák fel a diákot a renitens viselkedésre. Miért kell egy gyerek kezébe adni ezt. Akkor ugyanaz a hatalom ,amely ezt adja milyen jogon büntet meg embert, mert nyitva hagyta az autóját? Hát nem az ő személyes dolga, hogy mit csinál a tulajdonával? Jó lenne már egyszer értelmezni a szabadságjogokat.”
  • 3. csonakos 2013. május 16. 07:42
    „Ami azt illeti egy fegyelmező eszköz kimaradt a régi nevelési módok közül a körmös! Aki kapott a saját toltartója fedelével vagy az egyenes vonalzóval az tudja miről beszélek! Szólni otthon nem mertünk mert akkor még otthon is jött a nemulass! Sőt, még másnap bocsánatot is kellett kérni a tanártól tanárnőtől a rossz magaviselet miatt. Más világ volt akkor!”
  • 2. boros56 2013. május 15. 21:43
    „Az én édesanyám annak idején megkért minden tanáromat, hogy ha netán nem egészen úgy viselkednék, ahogy az elvárható egy olyan intézményben, ahol nevelő munka folyik, mégpedig a jövő nemzedékéé, akkor csapjanak oda. Oda is csaptak, mégsem emlékezem egyetlen tanáromra sem rosszallóan. Sőt ötven év után is megismernek és én is őket. Azt is megemlítem, hogy tudja-e amikor....tudja... és használt?...használt.
    Tudjuk-e, hogy amikor a csecsemő sír és mindig felkapkodjuk mi történik? Tudjuk. Akkor azt is tudni kell, ha egy gyereknek azt sugallják, hogy te sérthetetlen vagy, te vagy az úr, mi történik. Tudjuk hát! Na ez történik manapság.”
  • 1. Agáta 2013. május 15. 18:03
    „Azt mind a fenti cikkben, mind a TV2 riportjában "elfelejtették" megemlíteni, hogy a szóban forgó nebulót más iskolából eltanácsolták kezelhetetlensége miatt. Bizonyára sorozatosan pofátlankodott a tanárnővel, akiben egyszer csak elszakadt a cérna. Ha engem lek...vázna egy kölyök, biztosan zokon venném (ezt tette). Tudom, hogy manapság már a liberális nevelési módszer a divat, meg is lehet nézni, hogy hová vezetett. Két másik pofátlan 15 évest kértem meg 1 1/2 éve a villamoson, hogy egyikük adja át a helyét a 80-on felüli, mellettem álló idős asszonynak. Szemtelen vigyorral közölték, hogy nem. Kiderült, anyukájuk ott állt (ő állt, nem a lányok) és még adta alájuk a lovat. Mondtam is nekik, hogy gratulálok, de ha megérik, ők is lesznek öregek, remélem, kamatostól kapják vissza majd, mert akiket ők nevelnek, biztosan túl tesznek majd rajtuk.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kommandós a kukában

"Mindannyian tudjuk, miről van szó: a lé a lényeg." Tovább olvasom