Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

Mamahotel

JEGYZET - " A mamahotel voltaképpen szükséglakás, ha nem is abban értelemben, ahogy a kifejezést használni szoktuk."
A fiúk többsége mindig is szerette kitolni azt az időt, amíg az édesanyja megszokott főztjét és gondoskodását élvezhette. Úgy tűnik, mostanság már a szükség is arra kényszeríti a mai fiatalokat, amire eddig a kényelem vitte rá őket: akinek nem pottyan az ölébe saját lakás, kínkeservesen teremti meg az önálló élet feltételeit. Évekig álom marad a saját otthon.

Ezért is gondolom, hogy nem feltétlenül ad okot optimizmusra az a KSH-adat, amely szerint az utóbbi években egyre nagyobb lakások, házak épültek. Annak sem tudok őszintén örülni, hogy több ingatlant húztak fel a beruházók, mint tíz évvel ezelőtt. A statisztikai hivatal nem találta fel a kanálban a mélyedést; a felmérés nyilvánvalóan csak tényeket rögzít. De ott van mindjárt mellette az eltagadhatatlan valóság, hogy készpénz híján hány és hány család verte bele magát hitelbe. Unásig szajkózta a média, hogy mennyi tartozás dőlt be, hány lakást lehetne elárverezni azon nyomban.

Az csak a jéghegy csúcsa volt, amikor februárban kiderült: 160 ezer devizahiteles tudott élni a végtörlesztés lehetőségével, merthogy ez mindössze a hátralékosok alig ötödét tette ki. Tehát ott maradtak a háttérben azok a svájci frankosok, akiket a végtörlesztés sem húzott ki a bajból. A forinthitelesekről és az autólízingesekről nem is beszélve, pedig biztos ők is kitesznek egy legalább ekkora tábort. Persze mondhatjuk: most isszuk meg annak a levét, hogy a magyar mindig nagyobb lábon szeretett élni, mint amit megengedhetett magának. Tiszta sor, hogy nem lehet a fizetés felét vagy annál is többet kockáztatni, hogy egy kicsit még nagyobb lakást vagy egy kategóriával még nagyobb autót vehessünk. Csakhogy a probléma már itt van, akárhogy kesergünk a kialakulásán.

Ezt látva viszont az sem csoda, ha rögzül, ami tulajdonképpen természetellenes: egyre több jól megtermett fióka marad a megszokott családi fészekben – elhúzódik a kirepülés. A mama pedig eteti, ahogy mindig is, és mindketten azt állítják, jó ez így, pedig valójában a szükségről van szó, amiről ugyebár tudjuk: nagy úr. A mamahotel voltaképpen szükséglakás, ha nem is abban értelemben, ahogy a kifejezést használni szoktuk. Mert lakni csak kell.

Olvasóink írták

  • 3. scott1 2012. április 02. 22:53
    „A rosseb. Legendákat lehetne mesélni a nagyvárosokba menekülő értelmiségi lányok életéről, akik közül sokan a mostani trendeknek megfelelően karriert próbálnak építeni... aztán ha egy pár év után beszélgetsz velük akkor kiderül, hogy sok mindent akartak csak azt nem amiben éppen vannak... amikor az életkorukkal kapcsolatban felmerül az egyedülállóságuk, többnyire valamelyik barátnőjükkel példálózva "önigazolnak", hogy így legalább egy válás már kimaradt az életükből!
    A rakat fiatalon összeköltöző egymás idegeit tépő, majd a gyerekek miatt kényszerűségből együtt vegetáló szerencsétlen pár egy rakáson? S ahelyett, hogy kiszabadulna a kiégett kapcsolatából, a társadalom által elvárt normáknak megfelelően játssza tovább a végeláthatatlant, kerülgetve a másikat. Többnyire undorral és sokszor egész nap... mivel a fiatalok egyre nagyobb többsége nem kap munkát, a pénztelenség pedig teljesen meg is mérgezi kapcsolatok többségét.
    Megunva a szokásos nótát "miszerint minden rosszért a családfenntartásra képtelensége az oka" - egy idő után esze ágában sincs otthon lenni, menekül a haverjai vagy a pecázásnak nevezett zugivások felé - addig jó neki, mert addig se hallja a szokásos szöveget és nem gondolkozik a teljesen értelmetlen, reménytelen, felesleges életén. Ez az igazi táptalaja a gyerekeit egyedül nevelő nő "modern családmodelljére"...
    A zömében a létfenntartásba majd beledöglő önfenntartó férfiak által nyújtott kép sem tudom mivel szívderítőbb, de az biztos, hogy így évek után a nullára regenerálja azon esélyét, hogy valaha is egyről a kettőre jusson, mert azzal szemben aki otthon kezd szinte a nullával egyenlő az esélye, hogy félrerakjon annyit, hogy valamerre is lépni tudjon... Mindenesetre örülők, hogy 5-ből csak az utolsóval nem tudtál egyetérteni!”
  • 2. Aranea 2012. április 02. 20:56
    „"5. Ezeket látva nem csoda, ha rögzül, ami tulajdonképpen nem is természetellenes: egyre több jól működő, vagy egyáltalán még működő család többgenerációs, megosztva a feladatokat egymást között, költséghatékonyan, egymás segítésével egyszerűbben áthidalva a problémákat."
    Rosseb. Egyre több egymás idegeit tépő, kényszerűségből együtt vegetáló szerencsétlen egyrakáson.
    S a szülő ahelyett, hogy megszabadulhatna végre a 2-3 évtizedes, társadalom által elvárt robottól -folytathatja végeláthatatlan, és kerügetheti a másikat. Többnyire ingyé... már csak azért is, mert a fiatalok egyre nagyobb többsége nem kap munkát. A fiatal meg hallgathatja napestig az "amíg az én kenyeremet eszed" kezdetű nótát - és esze ágában sincs otthon lenni, menekül a haverjai vagy a koccintós ivászat felé - addig jó neki, legalább addig se gondolkozik éppen ezen a teljesen értelmetlen, reménytelen, felesleges életen.”
  • 1. scott1 2012. április 02. 11:38
    „Elég egy összeszedetlen jegyzetre sikeredett!
    1. A férfiak nem túl jelentős százalékban élnek többen otthon felnőttkorban mint a nők, a "mindig is" utalás helyett pontosabb lett volna a "történelmi hagyománya" kifejezés... Ha ezzel a témával foglalkozik valaki, akkor nem árt figyelembe venni azt a tényt sem, hogy mostanra nagyobb szerepet kap a többgenerációs családmodell is, amely az egyik leghatékonyabb családi formája a háztartásoknak...
    2. Valóban a szükség is arra kényszeríti a mai fiatalokat, hogy évekig kitolódjon azon fiatalok "kiröppenése" a családi fészekből. Akik éreznének késztetést már viszonylag fiatalon az önálló életre, azoknak sem igazán egyszerű a megszokott munkanélküliség, vagy a bizonytalan állású minimálbéresek táborát erősítve. És akkor említést sem tettünk azon, mostanra közel félmillióra becsült fiatal honfitársunkról, akik nem, hogy, a családi fészekből, hanem még az országból is kirepültek (ezen kivándorlási hullámoknál több esetben is a fiatal férfiak aránya a meghatározó...), ezt a tendenciát, illetve az egyre erősödő belső vándorlást is figyelembe véve a cikk témáját szolgáltató fiatalok otthonmaradása helyett itt helyben sokkal jellemzőbb a félig fűtött házaikban magukra maradt idősek számának növekedése, de úgy tűnik a cikk szerzője nem találta fel a kanálban a mélyedést a témában; az írás nyilvánvalóan csak részadatokra kíván hagyatkozni.
    3. De ott van mindjárt mellette az eltagadhatatlan valóság (válság), hogy készpénz híján az utóbbi 2-3 évben nem igazán adnak már hitelt új ingatlanra, még akkor is képtelenség egy lakáshoz jutnia egy átlagos fiatalnak, ha most az előző tulajdonosnak hatalmas kárt okozva, jóval áron alul adják el a feje felől az ingatlant.
    4. Az csak a jéghegy csúcsa volt, amikor februárban 160 ezer devizahiteles tudott élni a végtörlesztés lehetőségével, merthogy ez a hátralékosok ötödét tette ki. Emellett rengetek fiatal család számára nyújtott megmenekülést az árfolyamrögzítés. Szerencse, hogy sokan nem hallgattak "a táborra" és a médiárjuka és éltek a lehetőséggel. Persze most meg azt mondják: napjainkban isszuk meg annak a levét, hogy a magyar mindig nagyobb lábon szeretett élni, mint amit megengedhetett magának, de ilyenkor általában hallgatnak az okfejtésük során mind a megkétszereződött munkanélküliség "áldásos" hatásáról, mind a "stabil" és "erős" magyar gazdaság árfolyam megőrző képességéről, ehelyett marad a szöveg a többlet kockázat felvállalásáról, és a túlzott igényekről. Szerencsés esetekben megmaradt a mamahotel, de sajnos egyre több olyan esetről hallani, amikor a bank által + fedezetül kért családi fészket együtt árverezik a fiókáéval. Aztán persze nem marad más mint, hogy közösen keresnek albérletet a "felelőtlen hitelfelvevő" a "kockázatot szintén átlátni képtelen, a gyereke lehetőségeit rosszul felmérő felelőtlen szülő". mert lakni csak kell.
    5. Ezeket látva nem csoda, ha rögzül, ami tulajdonképpen nem is természetellenes: egyre több jól működő, vagy egyáltalán még működő család többgenerációs, megosztva a feladatokat egymást között, költséghatékonyan, egymás segítésével egyszerűbben áthidalva a problémákat.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mindenki a helyén

"Ilyen világosan talán még nem is látszott, mennyire másképpen értelmezheti a közéleti tisztesség fogalmát politikus és újságíró." Tovább olvasom