Délmagyar logó

2017. 01. 24. kedd - Timót -7°C | 1°C Még több cikk.

Mamut a jégen

"Persze ez most az ünneplés ideje – egy nagyberuházás végén. Csak jusson eszünkbe: ahogyan a szegedi nagyállomás elkészült, az jól jelzi azt is, ahogy a magyar vasúttársaságnál a dolgok mennek. Tizenhat év után talán nem túlzás mondani: tohonyán, mint a mamut."
Büszkeséggel töltheti el a szegedieket, hogy a százéves használatban lepusztult nagyállomás végre újra a régi pompájában fogadhatja a városba érkezőket. A politikusok által Európa déli kapujaként emlegetett százéves műemlék épület valóban déli volt: balkáni. Hogy kapu lett volna két világ között, az kevésbé hihető. Mostantól talán az lesz – a csodálatosan megszépült épületen legalábbis nem múlik majd.

Korszerűség és a hagyomány, iparművészet, klasszicizáló építészet és informatika fonódik egybe a több mint egymilliárdból felújított, hazánkban egyedülálló kétszintes állomásépületben. Igaz, addig alaposan megvárakoztatták az utasokat. Először 2002 nyarára tervezték a munkák megkezdését, majd ötszöri módosítás, műemlékvédelmi, jogi és közbeszerzési hercehurcák után – amikor már senki sem hitt benne – tavaly májusban neki is álltak.

Közben ígéretek, tervek és MÁV-vezetők jöttek-mentek – többnyire milliós végkielégítésekkel –, de egyikük sem tudott mit kezdeni az utolsó állami mamut egyre csak szaporodó adósságával és veszteségeivel.

Átfogó reformok helyett toldozgatás ment, az adósság meg idén négyszázmilliárdra hízott. A veszteség stagnál – ami jónak számít –, így „csak" nyolcvanmilliárdos lesz. A mamut mostanában tette meg az első bizonytalan lépéseit a jégen, és kis szerencsével talán nem is szakad be alatta. Kihasználatlan vonalakat zárnak be, elkezdik leépíteni az egymásról mit sem tudó, párhuzamosan nem dolgozó háttérrészlegeket, racionalizálják a menetrendet, és – szokás szerint – emelik a vonatjegyek árát.

Ez utóbbiak jótékony hatásaiból mi is részesülhetünk. A MÁV-os álláspont szerint jó, hogy decembertől óránként járnak az intercityk Szeged és Budapest között, és javultak a csatlakozási lehetőségek is. Az utazóközönség azonban úgy éli meg: nőtt a menetidő, az intercityk helyett pedig hibridvonatok járnak, amelyek minden állomáson megállnak, ahol korábban a gyorsvonatok. A jegyárak ráadásul év közepére közel negyven százalékkal nőnek – miközben a szolgáltatási színvonal javulása csak a MÁV-os píármenedzserek fejében létezik.

Persze ez most az ünneplés ideje – egy nagyberuházás végén. Csak jusson eszünkbe: ahogyan a szegedi nagyállomás elkészült, az jól jelzi azt is, ahogy a magyar vasúttársaságnál a dolgok mennek. Tizenhat év után talán nem túlzás mondani: tohonyán, mint a mamut.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Külön úton

"Aligha van az orvoslásnak olyan területe, melyen a közmegegyezés erősebb lábakon állna, mint éppen… Tovább olvasom