Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Marika néni, Feri bácsi

"A pedagógusé olyan hivatás, mint a papé: ha nem dolgozik, akkor is szolgálatban áll."
Velem egykorú interjúalanyom meséli, annak idején „tanárnőnek" szólították az oktatóikat, egymás közt pedig asszonynéven, valamilyen „-nének". Irigyli, hogy én meg szívesen gondolok vissza Aranka nénire, Feri bácsira és Marika nénire óvodától a gimnáziumig.

Mivel nekem is pedagógus a végzettségem, ha tanár nem is lett belőlem, annyira mégis belátok a pályára, hogy tudjam, nem véletlenül lesz valakiből „-né" vagy Marika néni. Tisztában vagyok vele, gyerekanyagból, szakemberekből és megannyi körülményből adódik össze az a bizonyítvány, amit az óvodáról, iskoláról magunkban kiállítottunk. Ezzel együtt is esetleges, kiből mi érik. A pedagógusé olyan hivatás, mint a papé, rendőré, orvosé: ha nem dolgozik, akkor is mindig szolgálatban áll.

A tanteremben pedig elvárjuk tőle, bármilyen hangulatban van, mindig teljesítsen. A könnyen általánosító közvélemény egy-egy rosszul teljesítő tanár alapján ítélkezik. (Kinek jut eszébe egy kókler mérnök vagy varrónő miatt az összes többire is ráhúzni a vizes lepedőt?)

Pedagógusnap alkalmából mindenkinek ajánlom, gondolja végig, milyen lehet reggel nyolctól délután kettőig talpon lenni, osztálynyi izgága gyerekkel felelősen foglalkozni. Akkor is, ha fáj valami, vagy a tanáriban, esetleg otthon nem megy minden simán. Milyen lehet szünetekben füzeteket javítani, hogy a délutánból a saját családra is maradjon idő a különórák, a korrepetálások, a másnapi készülés és a szemléltetőanyag-gyártás sűrűjében? Milyen lehet kirándulni menni, állandóan attól remegve, hogy éppen most történik meg a baj? Mindezt közalkalmazotti bérből. Úgy, hogy azt is végighallgatják a saját felelősségüket is egyre inkább az iskolára hárító szülőktől, hányféle szünetük van. Miközben ezek nagy része valójában ügyelettel, táboroztatással, órarendkészítéssel, iskolatakarítással, továbbképzéssel telik. Ráadásul ez nem szabadon választott. Ennél jóval több kellene regenerálódásra, hogy a feszültséget évtizedeken keresztül ép ésszel és lélekkel, mosolyogva lehessen elviselni.

Mindezért köszönet mindenkinek, aki megérdemli. És nagyon sokan megérdemlik.

Olvasóink írták

  • 2. norad 2010. június 06. 19:22
    „mazsolaszolo !
    Ezt feltétlenül a köszöntő cikk végéhez kellett illesztened, hogy a sok alulfizetett, méltatlanul kevéssé becsült tanító és tanár egy percig se érezhesse felköszöntve magát...
    Tipikus magyar mentalitás: keserűek vagyunk, keserítsük meg mások életét is!
    Gratulálok!
    A te szégyened, ha nem érzel hálát azok iránt, akik sokat tettek érted.... biztos vagyok benne.
    Te vagy az a típus, aki saját nyomoráért másokat hibáztat.”
  • 1. mazsolaszolo 2010. június 06. 09:07
    „Akinek Hivatása van, nem csak diplomája, az sokszor szolgálatban van - nemcsak a pap, vagy a tanár, hanem bármely más ember. Csakhogy a hivatás azt is jelenti, hogy tudni kell lazítani, és amikor éppen nem a hivatását gyakrolja az adott ember, akkor nem élni - főként nem vissza - azzal.

    Tapasztalatom szerint igen-igen kevés tanár van kis hazánkban, aki nemcsak hogy a Tanár, Tanító titulust megérdemli, de az ünneplést is. Annál több idióta hülye, aki a tanári diplomájával a zsebében emberek ezreit teszi tönkre, a legnagyobb lelki nyugalommal. Nyílván őket nem ünnepeljük - csak elszenvedjük (és ki-ki tán egy életre is). Tessék csak megfigyelni: mindig az ilyenek tülekednek legelöl és a leghangosabban, ünneplést, dícséretet, arany-plakettet, malomkeréknyi virágcsokrokat, miegymást elvárva.

    Akinek nem inge, ne vegye magára. Mert vannak jó tanárok is, csak nagyon kevesen - őket szokta holmi földi halandó deák a szívébe-lelkébe mélyen zárni. Ők a Marika nénik és a Feri bácsik, vagy András bácsik és Ida nénik. Isten áldása kísérje őket önmagukért, a személyiségük erejéért, a bátorságukért, az alázatukért, és ezer meg ezer köszönet a munkájukért!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Összetartás

"Úgy gondolok Trianonra, mint anyám temetésére: egyiket sem tudom feltámasztani, de megemlékezem róluk." Tovább olvasom