Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Másét nevelni

" Két hétig szinte egyetlen percet sem aludt, de aztán lassan helyükre kerültek a dolgok."
Egyik napról a másikra lett három kisfiú nevelőanyja az a fiatalasszony, akivel egy cikk kapcsán ismerkedtem meg. Szeged közelében, egy faluban lakik, és évekig várt arra, hogy nevelőszülő lehessen. Egyszer csak csörgött a telefonja, másnap pedig három „vadidegen" gyerek költözött a házukba. Azt mesélte, két hétig szinte egyetlen percet sem aludt, de aztán lassan helyükre kerültek a dolgok. Egyikükkel például hónapokig küzdött, mire a fiú hajlandó volt normálisan enni. A legfiatalabb testvér csupán 3 hónapos volt ekkor, így az anya szót is tőle tanulta meg, és később a másik két fiú is így szólította.

Akár idillinek is nevezhető életüket kéthetente egyszer hurrikán kavarta fel – ezt hivatalosan kapcsolattartásnak nevezik. A vér szerinti szülők – akiket a gyámhivatal alapos indokkal talált alkalmatlannak a gyereknevelésre – ilyenkor egy óra alatt összeromboltak sok mindent, amit a nevelőanya addig felépített. Kezdődött elölről a harc az evéssel, és napokig tartott, mire a két nagyobb gyerek lenyugodott. Szó sem volt arról, hogy a ritkán látott apa és párja (akit eszük ágában sem volt anyának szólítani) hiányától szenvedtek volna – új, „normális" életükben egyszerűen nem tudták hova tenni a furcsa párt.

Ilyen és ehhez hasonló történetekből ezer akad, meg olyan véleményből is, hogy a nevelőszülők ezért kapják a pénzt. Egy nevelt gyerekért a Tegyesz honlapja szerint most körülbelül 42 ezer forint jár havonta – de akinek van sajátja, tudja, mennyibe kerül a pelenka, cipő, gyógyszer, tankönyv, hogy a többit ne is soroljam. Ők mégis vállalják, magukhoz veszik, sajátjukként szeretik a kicsiket – azzal a tudattal, hogy a gyerekek bármikor visszakerülhetnek vér szerinti szüleikhez, vagy örökbe adhatják őket.

Olvasóink írták

  • 5. henriette.m 2010. szeptember 27. 15:26
    „Kedves P69, akkor mi kollégák vagyunk? Öszintén örülök, hogy Te is ismered az ilyen helyzeteket és nem vagyok vele egyedül. Bizony nem a pénzen múlik, hanem a szereteten és segiteni akaráson!
    Üdvözöllek
    Henriette”
  • 4. P69 2010. szeptember 27. 09:07
    „Én ilyen helyen dolgozom, minden tiszteletem a nevelő szülőknek, nem egyszerű esetek a vér szerinti rokonok, látom, tapasztalom. A tapasztalatom aki gyerek visz otthonába, nem a pénzről szól, nem elég semmire amit kap, és filléröl fillére el kell számolniuk.”
  • 3. henriette.m 2010. szeptember 26. 08:47
    „1. hozzászólás nofrete 2010.09.25. 16:17

    Én nem tudnék egy idegen gyereket nevelni. Ezért minden tiszteletem az ilyen nevelőszülőké.

    Hidd el, hogy nincs semmilyen különbség a "saját" és a nevelt gyermek között. Talán még nagyobb odaadással neveled, nagyobb figyelmet adsz neki, mert tudod, hogy valamilyen formában sérült. Ha lázas, ott ülsz az ágya mellett. Ha pedig jön a hir, hogy visszatérhet a vérszerinti családjához, kétségbe esel, hogy elveszitheted a gyerekedet. Mert úgy beszélsz róla, hogy a GYEREKED! Nem adnád oda semmiért a világon!”
  • 2. niemand 2010. szeptember 25. 17:17
    „Azokat büntetném adóval, akik úgy bánnak a saját gyerekeikkel, hogy el kell tőlük venni, s nem azokra tervezném adófizetést, akinek nincs gyereke. Le a kalapot azok előtt, akik őszintén szeretik a más lelkiekben minden esetben sérült gyerekét, amikor tudják, hogy az "édesanyának" több becsülete van manapság, mint nekik, akik tettek is pozitív dolgokat a gyerekekért.”
  • 1. nofrete 2010. szeptember 25. 16:17
    „Én nem tudnék egy idegen gyereket nevelni. Ezért minden tiszteletem az ilyen nevelőszülőké.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Őszinte részvétel

"Mibe akarunk beleszólni, ha nem abba, ki vezesse országunkat, településünket?" Tovább olvasom