Délmagyar logó

2017. 12. 11. hétfő - Árpád -1°C | 13°C Még több cikk.

Megáll az időben

"Most, 16 év elteltével – uramatyám, hogy rohan az idő – nem záró-, hanem nyitódarab a Macskák, csupa fiatal szereplővel, ám az alkotók a régi, öreg rókák, Seregi László, Szirtes Tamás, Götz Béla, és élő a zene, Makláry László karmesterrel, aki persze dehogyis öreg, pont olyan, mint egykor a szegedi színház zenekari árkában, a dobok mögött..."
Különös év volt, amelyikben a szegedi szabadtéri a 60. születésnapját ünnepelte. Az első szabadon választott kormány feje, Antall József nyitotta meg a jubileumi évadot. Emlékszem a fotóra, a miniszterelnök mellett Ványai Éva, Szeged akkori kormánypárti alpolgármestere (ma is MDF-es önkormányzati képviselő) talpig-csipke nagyestélyiben, mögötte az akkori közgyűlések örökös hangadója, Koha Róbert frakcióvezető keményen csillanó szemüvegben. A miniszterelnök is szigorú pillantású, az ünnepi társaságban egyedül a feleségének oldott az arckifejezése.
A rendszerváltás még nem volt egészen mögöttünk.

De ennek az ünnepélyes évadnak a vége valósággal robbant – a Macskákkal. Götz Béla dómszínpadra megálmodott- tágított, lerobbant amfiteátrumában Almási, Hirtling, Szerednyei, Paudits... És a számomra legemlékezetesebb: Mefisztulész, azaz Szakály György, a fantasztikus testű táncművész. Akkor végre nemcsak elhittem, meg is győződtem róla: a szegedi szabadtéri színpadán a táncgazdag musical van leginkább otthon.

Hogy ez mit számított? A néző személyes élménye? Semmit és mindent. Hiszen örökké hajtépésig menő, egyszersmind totál meddő viták dúltak itt arról, mit fogad be legtermészetesebben a dóm téröble, operát, drámát, folklórt, operettet, daljátékot, rockoperát, koncertet – musicalt? Már jó pár éve nincs vita: musicalt! Mert arra megtelik a csillagtetős színház. Passz.

Most, 16 év elteltével – uramatyám, hogy rohan az idő – nem záró-, hanem nyitódarab a Macskák, csupa fiatal szereplővel, ám az alkotók a régi, öreg rókák, Seregi László, Szirtes Tamás, Götz Béla, és élő a zene, Makláry László karmesterrel, aki persze dehogyis öreg, pont olyan, mint egykor a szegedi színház zenekari árkában, a dobok mögött... Ő is nagy híve volt mindig az itteni musicaljátszásnak, akárcsak Nikolényi István, akinek direktorsága alatt annyira otthonossá lett a műfaj a dómszínpadon, hogy onnan már sose lehet kitessékelni. Ha akarnánk se.

De ki akarná? Nagyon mai ez a műfaj, nagyon profi előadásokat lehet belőle kreálni, márpedig egy nyári színháznak nagyon profinak kell lenni manapság, minden ízében, különben bezárhat, meg nem mentik se széplelkek, se politikusok, se okosok, se tőkések.

A szegedi az lett, minden ízében profi, okosságból vagy kényszerűségből, mindegy is. Az idei 18 előadásból tíz a musical – és a többi is zenés, táncos. És még van opera, egyedül ebben a nyári színházban!
Dráma legföljebb a szépkorú nézőben dúl a Macskák premierjén: eltelt 16 év, uramatyám, hogy rohan az idő! Enyhítse: nem tudom, ki hogy van vele, nekem imponál, ahogy Szegednek ez az egyik legvonzóbb értéke, a szabadtéri színháza – megáll az időben.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az adás jó, és a vétel?

"Miért nem mondják el, hogy szerintük mi történt, egyáltalán történt-e valami az autóval? Miért nem… Tovább olvasom