Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Meghalt a Dalnok

"Két korszakon át kétség sem fért a hitelességéhez. Ezért terjedtek is dalai, de nem a divattal, hanem úgy, mint a jó költő versei."
Nem is kellene, talán nem is lehet többet mondani róla, mint azt, hogy ő a Dalnok. Most, hogy hosszú betegsége után végül válaszolt saját kérdésére, „maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk...?", üresebb lett a világ. Egyetlen Dalnokunk ment el. Mert kicsoda még az a zenész, aki költészettel és érzékenységgel, ilyen ösztönösséggel tudott ennyit elmondani a mindennapi Magyarországról?

Kicsoda még, aki ilyen védett maradt a korok, évek divatjaival szemben, miközben annyi popmutatványos behízelgő hangját ontja a szórakoztató biznisz? S mégis, ha késztetésünk van befelé hallgatózni, és eltöprengeni azon, hogyan is éreztük magunkat húsz-harminc évvel ezelőtt, akkor a Cseh Tamás–Bereményi Géza páros dalait fogjuk először meghallani. A rendszerváltozás előtti létérzés lényegéről, a gondolkodó emberek közös igazságáról. Mindarról, ami nemcsak a Kádár-korban nem volt benne az újságokban és a reklámokban, de azóta sincs.

Ezért érett dalnokká Cseh Tamás. Nem azért, mert programadó koncepciói lettek volna, amikkel izgága költők és történészek lengették a kalapjukat a rendszerváltozás idején, míg disztingvált gazdasági vezetők és óvatos bükkfanyelven fogalmazó hivatalnokok át nem vették tőlük a közbeszéd sablonjainak gyártását. Hanem azért lett dalnok, mert a semmitmondó, a mai ember létállapotát teljesen érintetlenül hagyó közbeszéden ma is teljes frissességgel hallik át a hangja. Miként a franciák mindig is hallani fogják Léo Ferré dalnoki hangját, ahogyan azt énekli, hogy „Avec le temps", úgy nekünk is itt marad a szívünkben Cseh Tamás hangján a kérdés: „Éltek-e még régi lányok, vagy alusztok már?"

És dalnokká tette, hogy két korszakon át kétség sem fért a hitelességéhez. Ezért terjedtek is dalai, de nem a divattal, hanem úgy, mint a jó költő versei: az arra érzékeny generációk mindig felfedezték őket. Nemcsak hiteles volt, hanem zavarba ejtően, szinte naivan becsületes is: ő volt a bakonyi indián. Aki félig játékból, félig talán menekülésből indiántáborokat szervezett a Bakonyban, hogy akik oda elmennek, olyanok legyenek, mint az indiánok: tiszták, bátrak, egyenes jelleműek és önfeláldozóak.

Isten veled, Dalnok, ne feledd a „világ mamikáját" ismét megkérdezni: visznek-e már vonatok?

Olvasóink írták

  • 13. smalltown 2009. augusztus 11. 11:04
    „Sokunknak sajat halottja o! Nagyon fog hianyozni!
    Nyugodj bekeben Tamas!”
  • 12. tuskóhopkins 2009. augusztus 11. 10:45
    „"Két korszakon át kétség sem fért a hitelességéhez."
    Szemernyi észrevétel: csak két korszakon át nem fért kétség? Egyébként igen?
    Pici pontatlanság (az egyébként valóban jó írásban).”
  • 11. tuskóhopkins 2009. augusztus 11. 08:25
    „"...a gondolkodó emberek közös igazságáról. Mindarról, ami nemcsak a Kádár-korban nem volt benne az újságokban és a reklámokban, de azóta sincs."
    Fontos mondat egy jó írásban. Egyben szomorú tükörképe a kalmárszellemű sajtónak. Sajnos, ez alól a T. DM sem látszik kivétel lenni. Ez is szomorú.”
  • 10. Logaritmus 2009. augusztus 10. 22:28
    „Achilleus, ezt nem ismertem és én is köszönöm.”
  • 9. fazer 2009. augusztus 10. 20:48
    „achilleus!
    Köszi! Megnéztem. Engem meggyőzött. Ezt még nem láttam. Már nincs is kedvem a többi fórumon anyázni.
    ----------------
    Elment egy tiszta szívű indián.
    A nagy Manitu nyugosztalja, hazatért!”
  • 8. achilleus 2009. augusztus 10. 19:41
    „Talán a TV1 emlékműsora azokat is meggyőzte, akik sohasem látták személyesen, hogy egy szál gitárral, a hangjával, és a tekintetével (!) MINDENT ki tudott fejezni. Csak EGY dal:
    http://www.youtube.com/watch?v=riANXPBowVI&feature=related”
  • 7. Karos 2009. augusztus 10. 18:33
    „Sosem hal meg igazán.. Akármilyen múlók is az eszmék, vágyak, gondolatok - tettek, életek. Vannak dolgok amik végig bennünk lesznek, és általunk a következő és az azt követő generációban is.. Béke Veled Tamás.”
  • 6. abrakapokusz 2009. augusztus 10. 18:03
    „Azt hiszem mélyebben ágyazódtak belénk a dalai, mint gondoljuk...”
  • 5. petymeg41 2009. augusztus 10. 17:32
    „Fáj, hogy elmentél!
    Fáj, hogy nem énekelsz tovább!
    Búcsúzom Tőled, pihenj békében,
    Te örök Dalnok, Drága Tamás!”
  • 4. petymeg41 2009. augusztus 10. 17:32
    „Fáj, hogy elmentél!
    Fáj, hogy nem énekelsz tovább!
    Búcsúzom Tőled, pihenj békében,
    Te örök Dalnok, Drága Tamás!”
  • 3. unknown 2009. augusztus 10. 17:19
    „Halálával érzem át igazán azon órák emelkedett emlékét, amidőn a 70-es években Őt körülülve hallgattuk énekét, előadásait a Tanárképző Főiskola klubjában... Nyugodjék békében.”
  • 2. Yucca 2009. augusztus 10. 14:15
    „Méltó cikk, nagyon igaz! Pihenj békében, Tamás!”
  • 1. Logaritmus 2009. augusztus 10. 12:56
    „Nagyon szerettem. Isten Véle!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Makó és Kánaán

"A föld kincsét sehol se kutatják-bányásszák állami pénzen, mert akkora a rizikó" Tovább olvasom