Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 17°C Még több cikk.

Meghibbant a barométer?

"Szomszédaim rendre föl szokták mondani a hivatalos jóslásokat. Már hétfőn zengik, csütörtöktől itt az eső, és folytatódik pénteken is, szombaton is. Könnyen legyintek rá, ha az én belső műszerem másként jelez, és a barométer se úgy áll. Elmúlik a csütörtök is, a péntek is, a szombat is, sőt a vasárnap is, még csak az út porát se veri el semmi."
Már ez is? Jól meg tudja bolondítani az embert, ha eszét veszti a műszer.
Sokszor hencegtem már vele, fiókmeteorológiai állomássá léptethetnék elő a fejemet. Gyerekkoromban megtanultam, mindig a magam kárán, mikor lesz eső, és mikor nem. Más fölnéz az égre, és ha fölhőt lát, már berittyent. Tapasztalataimat ugyan a Dunántúlon szereztem, és időbe tellett, amíg áthangszereltem szegedi dialektusra, de időmből ez is kitellett. Fő tétele volt, hogy Szeged a napfény városa. Megesik, hogy esik az egész országban, nálunk száz ágra süt a nap.

Még atmoszférában mérték a légnyomást, amikor barométert vettem, hogy addigi megérzéseimet tudományos műszerezettséggel egészíthessem ki. Jó szamár megérzi az esőt, de egy kis ráerősítés nem árt. Be is állítottam mindjárt a hivatalos adatra. Nekem kevés volt annyi, hogy eső lesz, ha lefelé ballag, és napsütés, ha emelkedik a mutatója. Kiegészítettem a számlapját mindenféle belehuzigálással, mert tudni akartam, mikor vált át a jó idő rosszra. Külön strigula jelzi a csöndes pöszörgést, a zivatart, a hetes esőt, a havat, és fölötte, az órajárást követve ott van a teljes napsütés.

Szomszédaim rendre föl szokták mondani a hivatalos jóslásokat. Már hétfőn zengik, csütörtöktől itt az eső, és folytatódik pénteken is, szombaton is. Könnyen legyintek rá, ha az én belső műszerem másként jelez, és a barométer se úgy áll. Elmúlik a csütörtök is, a péntek is, a szombat is, sőt a vasárnap is, még csak az út porát se veri el semmi.
Csúfság ért a minap. Éppen újra kellett kalibráltatnom a vérnyomásomat, de hogy ennek következménye is lehet, csak később vettem észre.

Ráadásul a házi jelzőnk vadul jelezte a jó időt. Mentem a kertbe, nyalkán, lezseren, és megáztam. Nem nagyon, de vizes lettem. Hazajöttem, megnéztem a segédeszközt, veszettül kitartott a jó idő mellett. Beleesett volna a filoxéra? A mai kereskedelem komplettírozni szeret, együtt adná az esőmérőt, a páramérőt és hőmérőt. Kész leégés, ha újat kell vennem.
Semmi vész, van aranytartalékunk, a kertben ott a másik. Rászegeztem rabvallató csalfa szemeimet, hajszálra ugyanazt mutatta, amit a benti.

Egyszerre csavarodott volna be mind a kettő? Addig se kapálni, se kaszálni nem kezdhetek, amíg ebben a dologban tisztán nem látok, legföljebb a dália gumóit ültethetem el. Ott mentem el a kicsike propeller alatt, arra tartom, hogy mindig tudjam, merről fúj a szél. A politikában is fontos, de a biciklizésben elengedhetetlen. Igen-igen ritka, hogy keletről jöjjön hozzánk az eső, a mostani onnan jött.

Egy csapásra eszembe jutott összes balfogásunk a keleti piacok hirtelen föladásával. Való igaz, akár az Ígéret Földjének is mondhatnánk az Unióba való betagozódásunkat, de a botcsinálta gazdasági szuperokoskodóinknak is elromolhatott a barométerük, amikor kitették az országot a nyugati siserák penészes paprikájának, döglisztízű húsainak, mérges húsvéti sonkájának. Én csak az esernyőmet sétáltatom fölöslegesen, de ezt is szégyennek tartom. Globalizálódunk, de a keleti áramlást nyugatira mérni nekünk még mindig nagy blama.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vészhelyzeti erények

"Napról napra kevesebben nézelődtek-fotózgattak a szegedi Belvárosi hídon, és magától értetődően… Tovább olvasom