Délmagyar logó

2018. 05. 24. csütörtök - Eszter, Eliza 16°C | 27°C Még több cikk.

Megint beint

"És a körkörös védelem? A legbiztosabb módszer a buzgárok elfogására. Most is körülpitykézték homokzsákokkal a partfalat, szinte teljes magasságban, és beljebb valamivel, a mégis fakadó vizek visszatartására újabb zsákfalat húztak. Aki nem tanulta meg a közlekedő edények fizikáját, vagy elfelejtette már, akárhány más példára is hivatkozhat."
Üzenem régi jó komámnak, Igriczi Zsigának, megint beint. Amikor még ő sziporkázta tele istenadta szellemességével a Délmagyart, akkor írta le az egyik áradáskor, beintett a matróz az ablakon. Itt van a Sajtóház a Tisza mellett, karnyújtásnyira csak, ha hajó ment fölfelé, vagy vitte a víz lefelé, a hajósinas is beintegethetett nekünk.

Akácz Laciról is tudnék szépet mondani. Az 1970-es áradáskor valamelyik sörözőbe menekülve díszbuzgárnak nevezte el a múzeum előtti szökőkutat. Az az érzésem, fontos beágyazni ezeket az aranyköpéseket is akármelyik almanachba.

Harmadik is van, de ez már hadd maradjon az enyém. Egyik politikusunk szeretett beszélni egykoron arról, hogy Magyarországnak a körkörös védelemre kell berendelkeznie. Beteg gondolatnak tituláltuk akkor, és ebben hajszálnyit nem változott a véleményem. Neki ugyan másik rémálma is volt. Azt hangoztatta, valamelyik briganti képes volt meglazítani gépkocsija kerekét, hogy hazatérőben egyik kortes körútjáról, törje ki a nyakát. Sajnos, ma is vannak hasonló bajban leledzők, karnyújtásra tőlünk, ha egy kicsit megszorítják őket.

És a körkörös védelem? A legbiztosabb módszer a buzgárok elfogására. Most is körülpitykézték homokzsákokkal a partfalat, szinte teljes magasságban, és beljebb valamivel, a mégis fakadó vizek visszatartására újabb zsákfalat húztak. Aki nem tanulta meg a közlekedő edények fizikáját, vagy elfelejtette már, akárhány más példára is hivatkozhat.

Mutatja a televízió a szolnokiak erőlködését is, és ott hatalmas csövek köpik vissza a folyó szökni akaró levét. Jóval lentebbről, a Duna mellékéről is hoznak hasonlókat a képernyők. Ha ott ez a jó, nálunk miért nem? Biztosra veszem, ha népszavazásnak kellene döntenie róla, akkor legalább annyian szivattyúznának, ahányan nem.

Egykori gumicsizmában caplató szakmai átképzésem mondatja velem, a legjobb gáton is átszivárog a víz, de elállni az útját nem szivattyúk halmazával lehet, sokkal jobb a homokzsákok körkörös védelme.
Megelégedéssel vettem tudomásul, van ugyan félelem most is minden emberben, aki a víz körül mozog, vagy már mozogni se tud, de halmozott pánikra még nem találtam példát. Pedig az árvízi törvények szerint, ahogy emelkedik a folyó szintje, úgy kellene nőnie a rémületnek is. Egyetlen dologra szeretnék azonban figyelmeztetni mindenkit. Az újságíró még mindig arra való, hogy mindent lásson, ha csak lehet, közelről. Ne vegye elő senki a harminchat évvel ezelőtti örültséget, amikor furkósbottal akarták elkergetni a közelből azokat, akik szavuk hitelét is oda tudták rakni a homokzsákok mellé. Testestül-lelkestül ismert a minap is az a valaki, aki rám szólt, miközben elbicikliztem az egyik zsákzárka mellett, hogy itt nem szabad biciklizni se. Ő is tudta, nem kelthet olyan rengést két kerekem, ami akár a tücsköket is nagyobb veszedelembe sodorná, de nekem kevés, ha csak távcsővel nézhetem az emberek emberfeletti igyekezetét. Mit ád isten, arrébb sorozatban küldtek volna szebb éghajlatra az elriasztó emberek. Van szakmánknak másik törvénye is, ritkán tudhatja, aki nem műveli: ahol nem látnak bennünket szívesen, nehéz onnan lelkesítő szózatot intézni a távolabbiaknak. Iszonyatosan rosszul esik, ha beintenek nekünk, amikor éppen segíteni akarunk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A grafomániás besúgó

"Azt a bizonyos „rendszerváltást" azért kárhoztatom idestova másfél évtizede már, mert olyan… Tovább olvasom