Délmagyar logó

2017. 08. 23. szerda - Bence 15°C | 25°C Még több cikk.

Megtartó és elbocsátó

"És amikor a szállítmányozó cégnél adminisztrátori munkakörben dolgozó mérnök-közgazdász egyszer csak azt mondja, na, ebből elég volt, akkor elmegy. Budapestre, vagy külföldre. Azt hisszük már régóta, Pesten is van egy határ, és az a város is telítődik egyszer, de nem."
Emlékszünk még olyan évtizedekre a közelmúltból, amikor a város híres szülöttei, tudósai, művészei egyszerűen azért hagyták itt Szegedet, mert nem érezték jól magukat benne. Ki politikai okokról beszélt utólag, ki arról, hogyan gáncsolták az érvényesülésben, mi mindent követtek el ellene, hogy ne léphessen előre mondjuk egy klinikai ranglétrán. Vagy egyszerűen csak nem kapott a tanácstól belvárosi lakást, pedig megérdemelte volna.

Ma ilyen búsongó megközelítésekről nem hallani, pedig most is születnek kedvezőtlen politikai döntések, a munkahelyi légkör továbbra sem olyan, mint amilyenről valaki a pályája kezdetén álmodik. Egyedül a lakásfronton léptünk ki a hiánygazdálkodás zsákutcájából. Ma senki sem arról beszél a Szegedről elköltözők közül, milyen rosszul érezte magát a városban, éppen fordítva: azt ecseteli, mennyire sajnálja, hogy el kell mennie. Szeged ugyanis a legélhetőbb magyar város: körgyűrűs szerkezete miatt a legkevesebb időt kell a közlekedésre fordítani, az épületek emberléptékűek, szellemi és kulturális élete pezseg, és itt vannak a legjobb iskolák.

Mégis el kell menniük sokaknak, mert Szeged nem képes őket megtartani, mert nem találnak maguknak megfelelő munkát. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs munka egyáltalán, mert van itt munka, hiszen a szerette város mégiscsak eltartja valahogy az itt lakó 160 ezer embert, plusz azt a sok ezret, akik naponta utaznak be Sándorfalváról, Zsombóról, Algyőről. De nem tud például munkát adni a három nyelven magas szinten beszélő tanároknak, tolmácsoknak, a több száz itt végző geográfusnak, környezetvédőnek, informatikusnak, kommunikáció szakosnak. Nincs annyi cég és annyi jelenlegi státus, ahány menedzser, jogász, közgazdász szeretne egyszerre, egy évben itt maradni.

És amikor a szállítmányozó cégnél adminisztrátori munkakörben dolgozó mérnök-közgazdász egyszer csak azt mondja, na, ebből elég volt, akkor elmegy. Budapestre, vagy külföldre. Azt hisszük már régóta, Pesten is van egy határ, és az a város is telítődik egyszer, de nem. Az élhetetlen város még mindig, mint a szivacs, szívja magába az iskolapadból kikerülők tömegét – átlagosan 60 ezer forinttal magasabb fizetésért.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Íme, a Baba

"Én már tudok valamit. Kincset szerez az, aki hozzájut a december első felében lapunkban megjelenő… Tovább olvasom