Délmagyar logó

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 10°C | 16°C Még több cikk.

Megtelt a vitrin

"Ha valaki, akkor Mincza Ildikó megérdemelte, hogy érmet nyerjen az olimpián. Járt volna neki az arany is – végül aranyosan fénylő bronz lett belőle."
Ha valaki, akkor Mincza Ildikó megérdemelte, hogy érmet nyerjen az olimpián. Járt volna neki az arany is – végül aranyosan fénylő bronz lett belőle.

Története akkor kezdődött, amikor 2006-ban, harminchét esztendősen, egy gyönyörű kislány édesanyjaként úgy döntött: visszatér a pástra. Csaknem harmincéves (!), ragyogó, világbajnoki címekkel teletűzdelt karrierrel, a sporttól független, biztos egzisztenciával a háta mögött.

Ráadásként pontosan tisztában volt „Minczu" azzal is, hogy Pekingben női párbajtőrben nem rendeznek csapatversenyt, és egyéniben maximum két magyar léphet pástra. E két helyre pedig avanzsált mellette többek között Szász Emese (a 2007-es világranglista vezetője), Nagy Tímea (őt ugye nem kell bemutatni: az előző két ötkarikás játékok aranyérmese) és Hormay Adrienn (az aktuális Európa-bajnok). Csakhogy Ildikó úgy érezhette: valamiért még nem teljes a pályafutása, az olimpiai érem még hiányzik a vitrinből, elvégre a negyedik helyen zárt csapatban Sydney-ben, majd egyéniben Athénban. Néhány hónappal Peking előtt nyilvánvalóvá vált: Mincza csak akkor juthat ki a kínai fővárosba, ha az olimpia előtti utolsó két világkupát megnyeri. Ez vívásban körülbelül akkora feladat – higgyék el, nem nagy túlzás! –, mint úszásban legyőzni Michael Phelpst. És a magyar kétszer egymás után győzött.


Aztán végiggürcölte az edzőtábort (lehetett feladata a nagymamának, hiszen a kis Franciska édesapja Nébald György, a vívás szövetségi kapitánya, aki értelemszerűen szintén hetekre a tatai edzőtáborba költözött), és elutazott Pekingbe, ahol első asszója rémálomszerűen alakult, névtelen hongkongi ellenfele 9:5-re is vezetett ellene. Aztán talán az ugrott be a csinos magyarnak, hogy nem azért hagyta hónapokra magára kislányát, hogy néhány röpke perc után kiessen. És ettől kezdve olyan nagyszerű vívással jutott a négyes döntőbe, hogy joggal remélhettük: Athén és Sydney után ezúttal is női párbajtőröző szerzi az első magyar olimpiai aranyérmet.

A román Branza és a sors – talán egy minimális, 15:14-es vereséget követően a sors is hibáztatható… – ezt megakadályozta. És utána, amikor azért a bizonyos éremért 8:3-ra vezetett a kínai Li Na, akkor mindenki, még a mindig optimista Kamuti Jenő is temette a televíziós kommentátorállásban azt a bizonyos dobogót. Mincza nem ezt tette.

Bravúrosan fordított, majd amikor bevitte az utolsó tust, boldogan borult a férj-édesapa-szövetségi kapitány Nébald Gyuri nyakába.

Franciska így az apuka szöuli olimpiai aranya után az anyukától bronzot kapott ajándékba Ázsiából. A családi vitrinben pedig megtelt az utolsó egyetlen, árva, üresen hagyott hely.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Üzlet a homokon

"Mórahalom, illetve a lakói gazdagodnak, feszt. Még akkor is, ha a szerb határ közelségét nem lehet… Tovább olvasom