Délmagyar logó

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 13°C | 24°C Még több cikk.

Megy tovább a hajó

". Most azonban kitartóan kapaszkodom, a mélységes Alföld tetején, már látni vélem, lelki szemeim előtt zúg el a sztrádaforgalom. Egy fenét! Zárt szoba nem tudom hány emeletes ágyán vagyok, és tovább se té, se tova. A mellettem lazsáló emberektől kérdezem, hogyan szoktak lejutni innen? Ja, kérem, mi ésszel élünk! Van létránk lefelé."
Bukfences logikát is legföljebb az erre kitenyésztett tudomány talál mostani zsugorított történetkémben, de úgy kell neki. Világjáró hajókirándulásra fizettünk be, pedig nem nyertünk a lottón, és a világbankot se sikerült mellényzsebbe privatizálnunk. Innen indult Szegedről a tengerjáró, ami, ugye, több problémába ütközött a legelején már. Nagy a merülése, nem bírja a Tisza. Markos legények kikapták a sójatéren – hórukk! –, kerekekre rakták, úgy húzatták föl Pestre.
Otthon felejtettem tavaszikabátomat, és benne a bunkófonomat, hazaugrottam érte. Egész úton nem élhetünk zsebtelefon nélkül.

Amikorra visszaértem volna, elindult a hajó, az utca végén kanyarodott éppen a vége. Spuri utána! Nincsen vész, útba esik jövet-menet a Mahart irodája. Mozgólépcsőn rúgtattam föl hozzájuk, hogy szóljanak a kapitány után, álljon meg egy szóra. Egymásra rakott ölfák képezték a lépcsőt, és igencsak mozogtak. Odafönn derült ki, nem hajóiroda az, csak matrózkocsma. Popeye is ott volt, a spenótos tengerész, és neki se volt telefonja a távozó után.

Futottam tovább. A pesti út előtt föltétlenül utol kell érnem, ott van már kakas-lépésre a sztráda, ha arra fölér, soha el nem fogom. Hogyan is van ez? A Tápai havasok lennének? Ekkora kapaszkodó megint, szintén ölfákból rakott mozgólépcsőn? Az is csak az elején, aztán átvált szépen a legmeredekebbnél is meredekebb sziklafalra. Mindig szerettem volna sziklamászó lenni, de ahogy magamat ismerem, régen kitörtem volna már a nyakamat. Most azonban kitartóan kapaszkodom, a mélységes Alföld tetején, már látni vélem, lelki szemeim előtt zúg el a sztrádaforgalom. Egy fenét! Zárt szoba nem tudom hány emeletes ágyán vagyok, és tovább se té, se tova. A mellettem lazsáló emberektől kérdezem, hogyan szoktak lejutni innen? Ja, kérem, mi ésszel élünk! Van létránk lefelé.

Tanítani kéne ezt is a bölcsességek között. Valahogy lekecmergek, és velem van fölöltőm is. Valami parkfélében találom magamat, annak a legmélyén információs irodát sejtetek. Az egyik fenyőfa ágcsonkjára akasztom a kabátomat, hogy gyorsabban érhessek oda, mert ha elmegy a hajóm, abból világkatasztrófa is lehet. Valaki nagyon játszik velem, mert arról is kiderül, minden szobája üres, ráadásul visszaúton nem találom se a fenyőt, se a kabátomat. Varázspark lehet ez, mert egyetlen lépésemnél se bukkan elő, hogy én itt már jártam, éppen fél perccel azelőtt. Keringek benne, mint a kerge birka, végre találok valami pocsolyafélét, de azt is benőtte a békanyál. Tél közepén, rucaöröm? Ez csak valami termáltengerszem lehet. Föl is bukkan belőle két kölök, aztán jönnek elő még legalább harmincan. Kiülnek a partra. Ha én ezeket megkérem, rebbenjenek szét, és találják meg halszálkás fölöltőmet, talán még kapcsolatot találok a hajómmal, mielőtt vízre bocsátanák.

Ízig-vérig mai kölkök ezek, tapiskolnak a pocsolyató partján, és azt firtatják, mi lesz a fizetség? Majd alkuszunk utána, csak a telefon kellene villámgyorsan. Mérgelődik a feleségem, hogy most is képes voltam elrekkenteni, csak ne kelljen fölvennem.

Én is kiültem, ha nem is a tópartra, de az ágy szélére. Látom, feleségem se utazott el. Kikóvályogtam a konyhába, éppen füttyögte a rádió a hat órát. A kerékre fogott hajónak még a pótkerekéről se szólnak a hírek. Érdemes volt visszaaludnom fél ötkor? Rémálomfejtő József, jó komám az Ószövetségből, ha még szeretsz, ezt is fejtsd meg!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megdöbbentő dolgok

"Fogadni mernék, hogy a magyar úgynevezett értelmiségiek 90 százalékának fogalma sincs arról a… Tovább olvasom