Délmagyar logó

2017. 02. 20. hétfő - Aladár, Álmos -2°C | 7°C Még több cikk.

Méh a kézfejen

"Az ember megy reggel a néma, néptelen utcában, pagodafák árnyékában, léptei alatt zizeg a hulló, száraz, leheletfinoman fűszervajszínű pagodafa-virágsziromszőnyeg, és halk zsongás üti meg fülét. Megáll az egyén, hallgatózik. Mi zsong, mi zúg?"
Az ember megy reggel a néma, néptelen utcában, pagodafák árnyékában, léptei alatt zizeg a hulló, száraz, leheletfinoman fűszervajszínű pagodafa-virágsziromszőnyeg, és halk zsongás üti meg fülét. Megáll az egyén, hallgatózik. Mi zsong, mi zúg? Valahonnét mintha föntről érkezne a bársonyfinom összhangzat. De hisz ezek méhek!
Milliónyi méh zsong a virágzó pagodafák körül. (Hogy könnyebben fölismerhetők legyenek: a pagodafa az ún. japánakác, bár japánnak nem japán, s akácnak sem akác.) Fölnéz az ember, érzékeli a cikázó méhecskéket. Minél inkább nézi, annál inkább látja őket: a látószerv megtanulja, mit kell nézni. A látás iskolázódik. Méhfelhő odafönn – és valahogy nagyon ünnepélyes az egész. Virágzanak a százéves pagodafák, fittyet hányva forróságra-szárazságra, a Nyár Lényege ölt testet e fákban, melyek idén mintha különösen intenzíven virágzanának.

Egészen emelkedetten érezzük magunkat. Mondhatni magasztosan. S ekkor egy méh terem előttünk, egy méh a millióból, körbezsong, megnéz „magának" (bár ez germanizmus), átfogó és széles körű szemrevételezésre kerülünk. Reá is száll kézfejünkre, kvázi megpihen, ah, igen, ez már a tökéletesség, a természet és az ember harmóniája, igen... Tipeg a kezünkön, járkál jobbra-balra a méh, nézzük szeretettel, mintha helyet keresne valaminek, akár a kotlóstyúk, mely éppen elhelyezni kívánja tojásait a legmegfelelőbb helyen. És ezután úgy beleszúr kézfejünkbe, de úgy, hogy lélegzetünk is elakad, karunk is belezsibbad.

Nem mondhatnánk, kiváltképpen érzékenyek lennénk a méhszúrásra – ez azonban most valahogy furcsán érint bennünket. Nem számítottunk rá. De miért is nem számítottunk? Mert a méh szelíd, hasznos, ártalmatlan jószág? Talán ezért. Figyelmen kívül hagytuk, hogy mindez „amúgy általában" értendő, ez a méh meg konkrétan a kézfejünkön volt. A méh jelenlétéhez – „amúgy általában" – tudatukban méz kapcsolódik, édesség, nektár, egy kis hamisítás, hungaricum – méh a kézfejen viszont konkrétan méhcsípést jelent.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pénzízű punnyadás

"A punnyadáshoz képest a tábor kötöttségekkel és határidőkkel tömött. Töltekezni és belülről… Tovább olvasom