Délmagyar logó

2017. 08. 20. vasárnap - István 19°C | 34°C Még több cikk.

Messze van odáig

"Vagy idáig? Autósok mondják, nagy találmány a sztráda. Beülnek a kocsiba, és másfél óra se kell, már Pest szélén vannak. A bökkenő csak az, hogy legalább ennyi idő kell, amíg „székesfőlábától" a tetthelyre is eljutnak, olyan cammogó a forgalom odafönn."
Vagy idáig?
Autósok mondják, nagy találmány a sztráda. Beülnek a kocsiba, és másfél óra se kell, már Pest szélén vannak. A bökkenő csak az, hogy legalább ennyi idő kell, amíg „székesfőlábától" a tetthelyre is eljutnak, olyan cammogó a forgalom odafönn. Én meg azt mondom nekik, kapnának csak csomagot, majd megtudnák, hogy ennél különbet is tud tenni – a posta.

Mosom kezeimet – sőt lábaimat is, ha kell –, nem akarom bántani. Szánom a kézbesítőket, akik páriafizetésért róják a lépcsőket. Családi kötődésem is van hozzá, de ha azt hallgatnám el, ami a korszerűsítés szabványos velejárója, szégyellném magamat.

Föladtak tíz könyvet. Nem Pesten, csak Szolnokon. Kukacpostán értesítettek is, hogy hétfőn elindult. Pénteken meg is kaptam, nem a csomagot, csak az értesítőt. Este jutott a kezünkbe, aznap nem mehettem érte, utána pedig háromszoros Szent Heverdel napja volt náluk is. Kedden reggel azonban förgeteges sebességgel már ott is voltam érte. Jól figyelnek? A következő hét keddjén!

Ha ez a dolgok rendes menete, egy szavam se lehet. Itt is van azonban bökkenő. Pénteken hatodika volt, az értesítőre pedig negyedikét írtak. Szerdán itt volt, csak a bolond nagy forgalomban hozzánk nem jutott el?
Nagy kegyelem, nem kellett már a főpostára kutyagolnom érte, csak egy ugrás a Csaba utcai postahivatal. Óvatos duhaj vagyok, nem ronthatok ajtóstól a házba, megvártam, amíg kezemre adták. Nyájas érdeklődéssel kérdeztem, számonkérésnek vagy tiltakozásnak szellője se kapott szavaimba. Hogyan lehet az, hogy harmadnapra ideér, és másik harmadnapi ráadással kapom meg az értesítőt?

Akkora naivság lakik bennem, kérdezés nélkül is kitalálhattam volna. A mindig kedves és szolgálatkész csomagos postásnak nincsen kulcsa, be se tud jönni a lépcsőházba. Mert az is meg szokott esni, hogy valóban zárva van. Ha fölcsönget, és nem berreg vissza az ajtó, akkor szépen elmegy. A szomszédnak nem adhatja. Gyöngybetűkkel kiállítja az értesítőt, de be se dobhatja. Nem takarót árul, és nem is Jehova igéjét hirdeti, hogyan is jöhetne be? Átadja hivatalból bizalmi emberének, a szintén nagyon készséges leveles kézbesítőnek. Ő aztán már pénteken el is hozta.

Halmozódik a naivságom ilyenkor, megkérdeztem, miféle ármány szülte rá a szerdai dátumot? Milyen messze van a leveles a Csaba utcától, hogy nem másnap, csak harmadnap tehet ekkora szívességet? Erre már a kedves hölgy se tudott felelni. Hogy miért nem adta át valamelyik szomszédnak? Van rá harmincvalahány éves tapasztalatom, minek kérdeztem volna?

Amikor még annyira korszerűtlen volt a Magyar Televízió, hogy egyszemélyes szegedi szerkesztője, operatőre, szövegírója és buszra loholója voltam, csak kezébe kellett nyomnom a déli egykor induló kalauznak a filmet, és fölvitte. Fél nyolckor már láthattam is a képernyőn. Egyszer aztán kitalálták odafönn, hogy bizonylat nélkül nem lehet föladni, szépen átszervezték az egészet a vasút mezejére. Ott adtak bárcát, de attól kezdve rendszeresen eltévedt a filmem.

Ha a jószomszédi bizalmi alapot vette volna akárki, már szerdán megkaptam volna. Bárcával azonban rendnek muszáj lenni.
Igaz, Móra Ferenc már 1932-ben megírta, a hiba a rendszerben van.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Munkásünnep

"Ismerősi körben rögtönzött kutatásom végül arra jutott, hogy május elseje a munka ünnepe. Nem nagy… Tovább olvasom