Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 23°C Még több cikk.

Mi a konyak?

"Okos emberek a marxizmus idején feleltek már rá. A dolgozók itala, amelyet a munkásosztály és a dolgozó parasztság választott képviselői útján fogyaszt. Nem én találtam ki, és nem is élek vele."
Okos emberek a marxizmus idején feleltek már rá. A dolgozók itala, amelyet a munkásosztály és a dolgozó parasztság választott képviselői útján fogyaszt. Nem én találtam ki, és nem is élek vele. Ha az összes kocsmahivatal töve egyszerre szikkadna ki, akkor se mennék el a temetésükre.

Más. Félve írtam le annak idején, vélhetően elsőnek a főrendőr szavunkat, és ma már ettől hangzik a botránykrónika. Lehet, hogy a főspionnal is így leszünk? Arra a hírszerzőre gondolok, akinek ezer besúgó dolgozott a fülébe. A spionok főnökére. Nem föltétlenül a legfőbb besúgóra, ám soha nem lehet tudni. Mindenki szem a láncban, mondta Illyés Gyula. Rám csörrent valaki a napokban, mert ráismert az egyik pasasomra. Azt mondta, tudna ő is mondani róla egyet és mást.
– Ismered az ábécét? Írjad meg!
– Tisztesség is van a világon. Túl közel voltam a tűzhöz.

Töltöttem bele az igét fél órán át, aminek az volt a veleje, hogy föltalálták már az álneveket. Az írók lexikonánál csak az álnévlexikon lehet bővebb. A helyszíneket is lehet álcázni. Ami az Alföldön történt, át lehet postázni akár a Fertő tó mocsarába, vagy a Bakony legtetejére is. De tudnod kell, jó komám, amit meg nem írunk, a másvilágon az orrunkra húzzák.
Nem akarja megírni, de elmondta.

Nagy fene személyiséget kalauzolt egyszer hivatali főnöke elé, aztán még egyet. Egymás nyakába borultak, úgy megörültek egymásnak. Bizonyos ajzószerek is nyitogatták emlékezetük labirintusainak rozsdásodni induló zárszerkezeteit. Itt jutott előkelő szerephez a konyak, bár őket senki nem választotta arra a posztra, csak kinevezték. Ő meg nem tehetett mást, nyitva felejtette mindkét fülét. Elmondja az egyik, hogy a jugoszláv tengerparton költözött be egy panzióba, amikor már lekopott a „láncoskutya" összes lánca. Akkor még volt tengerpartja Jugoszláviának, de aki jól dolgozott, már panziós is lehetett. A szakmai beütés is sarkallta a mi emberünket, mert a tulaj szívesen áradozott ugyan viselt dolgairól, de öt kemény luk maradt önéletrajzán. Föltűnt neki.

Jó volt a hely, szép a kilátás, mormoló a tenger, a megfejteni való rejtély is arra sarkallta, vissza-visszatérjen még. Mit takargat ez a koma? Mint a sikló, úgy csússza körül az öt esztendőt. Sokadik vizit, és sokadik nyakolajozó Cézár-konyak után végre rés nyílott.

Az odaát való hírszerzés egykori főnöke volt a panziós. Főspion. Besúgók hada dolgozott az ő fülébe is, összes lehallgató csápjaikat hazánk felé irányozva. Te ott, én meg itt? Szépen összejöttünk! Na, még egy pohárral, aztán még eggyel. Mit is mondott az öreg Kis? Egyszer-egyszer igyunk is!

Tisztelt főspion, csőbe lettél húzva. Kacskaringós káromkodással tört ki a mienkből a parasztgyalázat:
– A kutya úristenedet! Ezért feküdtem én fagyos éjszakákat a röszkei kukoricásban?
Edzett bajnoka volt azonban minden konyaknak, csak magában mondta. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rászorulók országa

"Szinte még meleg az országos gázár-támogatási rendelet, még meg sem szavazták a városokban a… Tovább olvasom