Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Mikrofonmalőr

"Semmit nem ér a legtökéletesebb mikrofon se, ha hangszóró nincsen hozzá. Hangárnál is nagyobb födél alatt úgy elhal a szó, mintha meg se született volna. Csak tátognak az emberek. Most azonban mikrofon is volt, hangszóró is, természetesen erősítő is, talán hozzáértő emberrel, és jóságos belebeszélő is volt, mi mégse hallottunk semmit."
Semmit nem ér a legtökéletesebb mikrofon se, ha hangszóró nincsen hozzá. Hangárnál is nagyobb födél alatt úgy elhal a szó, mintha meg se született volna. Csak tátognak az emberek.

Most azonban mikrofon is volt, hangszóró is, természetesen erősítő is, talán hozzáértő emberrel, és jóságos belebeszélő is volt, mi mégse hallottunk semmit. És nincsen kínosabb valami, mint látni, beszél, csak beszél valaki, mert azt hiszi, minden szava meghallgatásra talál, odalent pedig csak fintorgunk, ahányan csak vagyunk. Hallgatnánk, nagyon hallgatnánk, nyolcvan évnél is több tapasztalatot mondana Miska bácsi, a híres szobrász, grafikus és mindenes, aki játékos ötleteit mentegette mostanáig, de nem hallhatjuk.

Persze, mert annyira öreg már! Nem szokta szegény a mikrofont. Tologatják a szája elé, mintha fagylaltot nyalna, olyan közel van már, a hang vagy bele se megy, vagy ki nem jön belőle. Sokan sorakoznak odafönn, egyikük lekapja állványáról a szerkezetet, kézzel tartja nyalintásközelben, így se lett jobb. Száron áll a másik, azt is odahúzza, a helyzet a legkisebbet se változott.

Odalenn már azt suttogja a szomszéd, ez az örök amatőrség velejárója. Olyanok vállalják a hangosítást, akiknek fogalmuk sincsen róla. A másik szomszéd meg azt mondogatja, a klímaberendezés zaja viszont tökéletesen hallható. Hogy miért nem lehet azt kikapcsolni? Én meg azt gondolom semmivel nem keresztezhető nyájasságomban, egy mikrofont is teljességgel fölösleges volt föltalálnia az emberiségnek, nemhogy kettőt.

Egyébként rangos esemény lenne ez, könyvkiállítás és -vásár. Rangos pályadíjak emelnék a színvonalát, de azt is alig lehet hallani, ki kapja, és miért kapja. Hatalmas malőr a mikrofon körül.

Időbe telik, amíg minden hiba elmúlik. Csodák csodájára kiderül, a zajos klímaberendezés kikapcsolható, és kéznél van egy repülőmikrofon is. Semmi látható kötelék nem fűzi a másik kettőhöz, és az erősítőhöz is mikrohullámú kapcsolata van csupán, de az legalább működik. A műsorvezető tartotta a kezében. Neki föl se tűnt, hogy egymagában is jobb, mint a másik kettő, összefogva. Attól kezdve, ahogy száll az ének ősi mondánkban, röpül a mikrofon is szájról szájra, és mindenki hallja. Csak szegény Miska bácsi mondta el mondókáját úgy, hogy az égadta világon semmit nem értettünk belőle.

Mondom, nagy malőr volt. A nagyon nagyot akarás bumerángja. Nem először, és biztosra veszem, nem is ez volt az utolsó. A mikrofonkórból sokszor csak késve gyógyul az emberiség.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Méreg

"Lehet szörnyülködni – rossz nyelvek szerint ezt szeretjük legjobban, mi, magyarok, az örökös… Tovább olvasom