Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 5°C

Minden folyik

"Az egészségünkre nemcsak úgy általában kell vigyázni, hanem mostanában különösen is. Ez a minimumkövetkeztetés, amit a polgár a napi hírek hallatán tudatosít magában. Nem szeretnénk abban a zűrös malomban (fel)őrlődni, ami manapság egy kórház, vagy egy rendelő."
Az egészségünkre nemcsak úgy általában kell vigyázni, hanem mostanában különösen is. Ez a minimumkövetkeztetés, amit a polgár a napi hírek hallatán tudatosít magában. Nem szeretnénk abban a zűrös malomban (fel)őrlődni, ami manapság egy kórház, vagy egy rendelő. Ahol – mint például a szegedi ügyeleten – három hónapja nem fizetik ki az orvosokat. Nem lehet tudni, miért.

A leginkább ez zavarja az embert. Hogy minden folyik. Összevissza van. Így érezzük ezt minden változáskor, persze, és az egészségügy most változik, azt is mondhatnánk: végre! De miért nem tudunk megkönnyebbülten, a jobb reményében fölsóhajtani?

A hétköznapi logika szerint a változások viszontagságait akkor viseljük viszonylag könnyebben, ha a világosan meghatározott célhoz vezető lépések jól megtervezettek, követhetők, ésszerűnek tűnnek. Áldozatot is hajlunk vállalni ilyenkor – ha muszáj. És akkor érezzük tűrhetetlennek a viszonyokat, ha nem látjuk át, mi miért történik, és halovány lila gőzünk sincs róla, mi lesz a végén az egészből.

Szegeden naponta röppennek föl hírek az önkormányzati és az állami finanszírozású ellátások összevonásáról, hol a szülészeteket, hol a traumatológiákat emlegetik, hogy ugyanis megszűnik a kórházi, átveszi az egyetem. Őrült izgalmakat váltanak ki ezek a föl-fölreppenő hírek, egészségügyiek között, betegek és (még) egészségesek között. Miért? Mert nem lehet tudni, mi miért terveződik-történik – vagy mégsem történik?

Lehetnek ellátási párhuzamosságok, amelyeket nem érdemes fönntartani, mert túl drága. Eszünkbe juthat, hogy nem véletlenül álmodtak nagyot a Tisza partján és terveznek uniós pénzből kétezer ágyas egészségügyi komplexumot, ahol majd nyilván jól szervezik – emberségesen és gazdaságosan – a betegek gyógyítását. De miért nem lehet világossá tenni már most, hogy ez és ez lesz, és addig is ilyen és ilyen lépéseket kell tenni, ezért és ezért. Miért kell itt mindig azt találgatni, hogy melyik a kósza ötlet és melyik a valódi terv? És melyik hír a valódi és melyik az ál? És kinek az érdekében?

Kampányban nincs világos beszéd, csak kampánybeszéd – mondják. Minálunk meg örökké kampány van. Ez a baj.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Képek a tornyokról

Tovább olvasom