Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Minden relatív

"A fokozatos lecsúszástól frusztrált tanárok egy része sajátos választ talált a kihívásra: szigorúan csak a 22 kötelező órát tekinti munkaidejének, azon túl lót-fut, magánórákat ad."
Könnyen parázs vitát lehet gerjeszteni a pedagógusok béréről. Látszólag mindenki ért hozzá, akár a focihoz. Aki dolgozott már tantestületben, pontosan tudja: a bértáblán szereplő fizetéseket nem is olyan egyszerű értékelni, mert relatív, hogy kinek a munkájáért sok, épp megfelelő vagy gyalázatosan kevés. Óriásiak a különbségek tanár és tanár tényleges teljesítménye, munkájának minősége között, amit a jelenlegi bérrendszerben nem lehet megfelelően honorálni.

A magyar pedagógustársadalom az elmúlt két évtizedben berendezkedett a túlélő üzemmódra: alapfizetéséből ugyanis nem nagyon futja többre. Ma már nemigen élnek olyan régi tanárok, akik személyes, hiteles információként el tudnák mesélni, hogy a két világháború között még tisztes egzisztenciát biztosított egy gimnáziumi tanári állás: abból a fizetésből akár egy többtagú családot is kényelmesen el lehetett tartani.

Hogy ez tényleg így volt, ha máshonnan nem is, Kosztolányitól, Babitstól tudhatjuk. A szocializmus évtizedeiben devalválódott ugyan a pedagógusok bére, de akkoriban még nem voltak olyan nyilvánvalóak, látványosak és sokkolóak a társadalom egyes rétegei közötti anyagi különbségek. A rendszerváltás után viszont ez is gyökeresen megváltozott, egyre jobban terjed a szemlélet: annyit érsz, amennyi a pénzed.

A fokozatos lecsúszástól frusztrált tanárok egy része sajátos választ talált a kihívásra: szigorúan csak a 22 kötelező órát tekinti munkaidejének, azon túl lót-fut, magánórákat ad, nyaranta táborokat szervez, pincérnőként vagy faluhelyen napszámosként dolgozik, disznót tenyészt, paprikát termeszt, vállalkozik, ügyeskedik, próbál a felszínen maradni. A régi motorosok azt mondják, nem kell készülniük, rutinból is megy a tanítás, a fiatalok pedig gyakran már nem is magyarázkodnak, hiszen mindenki tudja: kis pénz – kis foci.

Ezt a mentalitást szerencsére túlzás lenne általánosnak mondani, a többség ma is hivatástudattal és az ország helyzetét ismerve végzi a munkáját. Azt is érdemes tudni: a hivatalos bértábla sem vonatkozik egyformán mindenkire, ma is dolgoznak alapítványi magániskolák tanárai nyolc-tíz éves gyakorlattal bruttó százöt-száztízezerért. Nem kérdés: kevés.

A lecsúszástól frusztrált tanárok egy része sajátos választ talált a kihívásra: szigorúan csak a 22 kötelező órát tekinti munkaidejének.

Olvasóink írták

  • 7. egal 2008. február 19. 23:09
    „Tisztelt RM !
    A megkopott idegeinek tudható be, hogy irígykedik a vámosokra, a rendőrökre, na meg az eü. dolgozók ingyenes influenza elleni védőoltására.”
  • 6. Beth 2008. február 19. 20:59
    „gépelés??? Melyik tanár tud perfekt gépelni??? Mennyi idő telik el a gép előtt feleslegesen????????? Nincs mindenkinek titkárnői végzettsége”
  • 5. dunken 2008. február 19. 19:48
    „Sziasztok!
    CSak 22 órát nem lehet dolgozni tanárként. Ezt Hollósi úr is tudja. Ugyanúgy, mint egy újságíró sem a cikk begépelésének idejét számolja munkaidőnként, vagy egy rendőr sem csak az intézkedéseket számolja el munkaidőnként, stb. És igaz, kevés stresszesebb munka van, mint 30 fitalkorú, serdülő, kamaszt karban tarani akaratuk ellenére naponta, óráról, órára. Sok szülő nem fogalkozik, van annyit a gyerekével, mint a tanára.
    De tényleg vannak köztünk kontárok is...mint más szakmákban is...mint az újságírók között is. :-)”
  • 4. Bné. B. Ildikó 2008. február 19. 16:25
    „Óvónőként, maximális hívatástudattal vagyok a pályán immár 30 éve, nettó 110 ezret viszek haza!
    32 órát a gyerekekkel töltök, de 40 óra mindennel együtt !
    Aki gyerekekkel foglalkozik, az tudja mit jelent ez! Egyre nehezebb!
    Ja, természetesen rendelkezem "Alkalmi munkavállalói kiskönvvel"!”
  • 3. RM 2008. február 19. 14:38
    „Logi, 22 óra, amit a gyerekekkel töltök, a többi adminisztratív felkészülés az órára, szemléltető eszközök gyártása stb.
    Különben én a vámosokra és rendőrőkre vagyok irigy, nekik mért jár körkedvezményes nyugdíj, miért nem kapnak a tanárok is korkedvezményt?
    Régóta vagyok tanár. Hidd el megkoptak az idegeim. Szivem lelkem beleadom a tanításba, de mára úgy érzem falra hányt borsó minden szavam.
    Ja, a másik influenza védőoltás ingyen jár az eü dolgozóknak, mi akik örökké gyereke mellett dolgozunk miért nem jár?
    Anyit elárulok én hétvégi munkával tartom valahogy az anyagi helyzetemt rendbe. Ezt ne írigyeljétek tőlem.”
  • 2. triatlonos 2008. február 19. 14:38
    „Tapasztalatom szerint a rutinos tanárnak is kell legalább 10 óra heti felkészülés, ehhez jönnek a sokszor értelmetlen értekezletek, sőt az osztályfőnöki adminisztráció. Tehát a heti 40 órát még egy rutinos tanár is munkájával kapcsolatosan eltölti, az más kérdés, hogy ennek egy részét otthon végzi.
    Ami a jövedelmeket illeti: három csoportra osztanám a tanárokat: 1. az alkalmatlanok: túlfizetettek, 2. aki csak munkának tekinti, és tisztességesen elvégzi: reális fizetést kap, 3. a hivatástudattal rendelkezők, megszállottak: megalázóan alul fizetettek! Tapasztalatom szerint az arány: 1/3 -1/3 -1/3.
    Szerény véleményem szerint egy életet a 3. csoportban húztam le. Mégis miért csináltam? Mert szerettem, és volt sikerélményem, mivel minden gyerekkel boldogultam, azért, mert megadtam a tiszteletet a tanulónak, még akkor is amikor Ő erre nem volt hajlandó!”
  • 1. Logaritmus 2008. február 19. 09:34
    „Bárcsak mindenki 22 órát dolgozna egy héten és abból meg lehetne élni. :)”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lépcsővita

"Manapság aligha mérhetnénk ezrekben azok számát, akik komolyan el is hiszik – vízlépcsővel… Tovább olvasom