Délmagyar logó

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 10°C | 20°C Még több cikk.

Mindig a gyerekei

"A beláthatatlan holnapról szóló világban ez a változhatatlanság a legszebb és a legjobb ebben az ünnepben: mindig a gyerekei maradunk az anyánknak."
Minden van. Például vannak beszédírók, akik segítenek kimondani a kimondhatatlant. Azaz megírnak olyan szövegeket, amelyek aztán személyesen a mieink lesznek. Azaz a legszemélyesebben szólhatok szavaikkal szerettemhez, aki – mondjuk – elsőáldozó, menyasszonyom-vőlegényem, házastársam, ipam-napam, gyerekem. Anyám.

Ettől eláll szinte a szavam, holott nem kéne kényeskednem, hiszen – itt, most – majdnem ebbe a szerepbe kényszerülök. Jegyzetet írni anyák napjára?

Nincs személyesebb ünnep ennél – gondoltam. Rosszul. Hiszen hazánkban már 1928-ban (1925 óta ünneplik, globálisan, azaz az egész világon) kötelező iskolai ünneppé tette egy miniszteri rendelet. A náci Németországban munkaszüneti nap volt, kitüntetésekkel. Kínában ma is kitüntetnek ezen a napon 10 Kiváló Anyát. Nem mindenütt május első vasárnapján, de a világ minden országában van egy anyáknak szentelt nap, amikor virággal – Japánban kizárólag szegfűvel –, apró ajándékkal, szóval, mosollyal, elmorzsolt könnyel, gesztussal, érintéssel, puszival, öleléssel, telefonon, levélben – valamiképpen köszöntik az emberek az édesanyjukat. Manapság zenélő e-képeslapon, SMS-ben, skype-on, e-mailben is. A neten össze vannak gyűjtve az alkalomra a versek, költőktől és nem költőktől idézetek; végeérhetetlen lista is van ajándékötletek címmel, köztük aranyosak és brutálisak, mint a recepttartó, a konyhadísz, a tükrös mágnestábla, a szabásminta és az egéralátét. Mondjuk a fűszerecet se semmi. És a hirdetés, hogy vásároljon hajápolót anyák napjára.

Mindez igaz, de hagyjuk, mert anyák napján ókonzervatív az ember, és hajlik rá, hogy beszédírót játsszon, és egy röpke újságcikkben is megpróbálja elmondani az elmondhatatlant, a személyeset, hogy neki mindig is a legszebb volt ez az ünnep, amikor gyerek volt, amikor anya, és most, hogy már nagymama is, hát ez a netovább, és hogy mikor miért szép és jó ez az ünnep, és hogyan volt, és mit érzett, és hogyan képzeli, hogy miként lesz majd...

Csakhogy ez mégis mindenkinek – más. Talán ez a legjobb és a legszebb benne. Hogy mindenkié. A beláthatatlan holnapról szóló világban ez a változhatatlanság a legszebb és a legjobb ebben az ünnepben: mindig a gyerekei maradunk az anyánknak. Még akkor is, ha anyák napján sem küldünk neki még egy zenélő digitális képeslapot sem. És még azután is, amikor már nem küldhetünk semmi érzékelhető e világit.

Olvasóink írták

  • 1. persona 2009. május 02. 20:32
    „Gyereket csinálni könnyű, anyának lenni egészen más dolog..”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Álmainkban Európa

"Az Unió messze több szabadságot biztosít tagjainak, mint tízegynéhány esztendeje gondoltam." Tovább olvasom