Délmagyar logó

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 7°C | 14°C Még több cikk.

Mint a mesében

"Mint a mesében: közülünk egy volt, és maradt akkor is, amikor elronthatta volna a népszerűség. Ezért értette és szerette őt mindenki, egyformán volt kedvence a nyomasztó Rákosi-korszak hadügyminiszterének és a Real Madrid mindenható elnökének, de semmivel sem különb módon, mint ahogyan a meccsre járó kispesti melósoknak."
Apámat kétszer ríkatta meg. Egyszer, társaival együtt 1954-ben, ama elvesztett világbajnoki döntő után, amikor pedig két gólt is rúgott, s ha Ling bíró megadja azt a Puskás-gólt, amelyről azóta a németek is elismerték, hogy nem volt les, talán másképp alakult volna. Apám húszévesen a kisváros éjszakai parkjában siratta meg az elvesztett meccset, s úgy volt vele, amikor már tévén újranézhette, hogy végigszurkolta a második félidőt, hátha a sors igazságot tesz, s a felvételen jóra fordul minden, Ling gólt ítél, hosszabbítás lesz, és Puskás Ferenc emeli magasra a Rimet-kupát.

Másodszor tegnap ríkatta meg apámat Puskás, amikor a stadionban lejátszották maga énekelte nótáját. Először is, mert nótája volt, és fontos, nagyon fontos tudott lenni, hogy az embernek nótája van, ha több mint harminc évig nem lehet idehaza. Azután meg, olyan ez ma már, mint a mesében, hogy a nemzetközi megemlékezési protokollban megszólal egy ember nótája, mert ezt az embert nem a propaganda vagy a sztárcsináló marketing szerettette meg honfitársaival és mindenkivel, amerre játszott, hanem páratlan játéktehetsége, szíve és nagyvonalúsága. Mint a mesében: közülünk egy volt, és maradt akkor is, amikor elronthatta volna a népszerűség. Ezért értette és szerette őt mindenki, egyformán volt kedvence a nyomasztó Rákosi-korszak hadügyminiszterének és a Real Madrid mindenható elnökének, de semmivel sem különb módon, mint ahogyan a meccsre járó kispesti melósoknak. Puskáson nem fogott az elitizmus. Ahogyan ő mondta, gyerekként olyan házban lakott, ahol „volt 32 lakó és 132 gyerek", és állandóan rá volt utalva a focira. Ezt a grundos, baráti közvetlenséget vitte magával a fociba és a világba, amerre csak járt.

Nagyapám régi telepes rádióján, mire én is hallhattam már, a Szabad Európa sistergő, hullámzó, összetéveszthetetlen hangzavarán kívül inkább csak az olasz meccsek hadaró-sodró közvetítése szólt (első világháborús olasz hadifogságából hozta haza az öreg az olasz focit). De azért máig ismerősen hangzik, és valahogy mindig a telepes rádió szobazugából, vagyis szinte a család múltjának legmélyéből szól az, ahogyan Szepesi György Puskás nevét mondja, és gólt kiált.

Ha a Jóisten a próbákat ép szívvel kiálló szerencsefiát akart választani közülünk, aki hírünket viszi a világba, akkor jól választott.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyilkos kisfiú

"A főügyészt hallgatva egy brutális, hidegvérű, különösen kegyetlen rablógyilkost képzel el az… Tovább olvasom