Délmagyar logó

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 1°C | 13°C Még több cikk.

Mit is utálunk?

"Ez itt, kérem, tiszta Amerika! A mi mostani kampányunk karaktergyilkosságokkal kezdődött. A szocik Orbánt, a fideszesek Gyurcsányt akarták „kilőni", amikor kölcsönösen elkezdték firtatni a másik vagyon- és egyéb személyes történetét. A másik jellemét."
Az amerikai választási kampányok „karaktergyilkosságainak" egyik mintájaként ismert a történet, amelyben a demokraták Nixon egyik előnytelen fotója alá írták a plakátra: Vásárolna-e ettől az embertől használt autót? A használt autó vásárlása Amerikában abszolút bizalmi kérdés. Dehogyis vennénk használt autót egy rossz arcú fickótól! Nixon ki volt lőve.

Ez itt, kérem, tiszta Amerika! A mi mostani kampányunk karaktergyilkosságokkal kezdődött. A szocik Orbánt, a fideszesek Gyurcsányt akarták „kilőni", amikor kölcsönösen elkezdték firtatni a másik vagyon- és egyéb személyes történetét. A másik jellemét.
Clintont azért nem lehetett a Lewinsky-üggyel sem kiakolbólintani az elnökségből, mert – jól reagált. Tisztára olyannak tűnt, mintha emberből volna. Pedig „csak" profi politikusként viselkedett.

Kicsiben itt a végeken mindig utánozódnak a nagyok. A vásárhelyi polgármester személyes megtámadtatásként élte meg az ominózus közvélemény-kutatásnak a határokig merészkedő, a feleségbántalmazás lehetőségét firtató kérdését. Iszonyúan dühös lett, ami önmagában érthető. De a látens vádra vádaskodással reagált. Hogyne tudnánk, hogy a szegedi polgármester személyes dolgairól is mendemondák keringenek, ám ő azt tanácsolta szomszédvári kollégájának, hogy tegyen úgy, mint ő: mintha meg sem hallaná a pletykákat.
Tegyen úgy, mintha profi lenne.

Na ez az, ami itt nem megy. Ez mégsem Amerika. A politikusaink – csupa amatőr. Mi is, a közönségük. Ők acsarkodnak, fenekednek, nem válogatnak a hatalmi harc eszközeiben – mi meg elkezdjük utálni az egész cirkuszt. És azt hisszük, mind együtt, hogy ez a politika. És ezen mindannyian rajtaveszthetünk.

Ott tartunk, speciel Vásárhelyen, hogy politikai tényezők azon vitatkoznak az újságban, vajon melyik kocsmában melyikük mondta a másikukról, hogy az verve jó. És mennyire volt részeg.

Arrafelé kéne tartanunk, ha másért nem, hát civil kurázsiból, hogy a profizmus irányába szorítsuk az amatőr elitünket. És választó önmagunkat. És persze a közvetítőket, a médiumokat.

Vagyis arrafelé kényszerítsük egymást, hogy egymás „történetei" helyett a valóságalakító „prodzsekteket" gyártsuk: hogyan ne nyelje tovább mindünk pénzét a nyugdíj- és egészségbiztosítás, az államigazgatás, meg a többi.

Ha ezt megoldjuk – tőlem akár tíz Lewinskyja is lehet egy politikusnak. De még a tengerparti háza, vagy a házi uszodája se érdekelne.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rendületlenül

"Nézegetem Vörösmarty Mihály 1836-os kéziratát, amelyre a teljes Szózatot vetette papírra. Régiesen… Tovább olvasom