Délmagyar logó

2017. 02. 19. vasárnap - Zsuzsanna -1°C | 7°C Még több cikk.

Modern céhlegények

"Fura egy ország vagyunk mi. Divat lett nemzeti sorscsapásként emlegetni, hogy egyre többen fontolgatják, külföldre mennek dolgozni."
Fura egy ország vagyunk mi. Divat lett nemzeti sorscsapásként emlegetni, hogy egyre többen fontolgatják, külföldre mennek dolgozni. Tragédia, hogy százezer-kétszázezer magyar már valahol Nyugat-Európában keresi a kenyerét. Nem lesz elég ápolónő, elég orvos – riogatjuk magunkat, hiszen nyugaton jóval többet fizetnek, ezért egyre többen elmennek.

Nos, nézzünk néhány adatot! Való igaz, hogy mondjuk Németországban egy kőműves, esztergályos vagy ápolónő az itteni, sokszor megalázóan alacsony bérének legalább három-négyszeresét, egy orvos, egy újságíró a négy-ötszörösét keresheti meg. Ennek ellenére nagyon kevés magyar dolgozik külföldön. Főleg ahhoz képest, hogy mintegy két és fél millió román állampolgár Nyugat-Európában keresi a kenyerét, és hasonlóak a lengyel adatok is. És ezt ott természetesnek is veszik, tudván, egy szegényebb, felzárkózóban lévő országban sosem közelíthetik meg a bérek a gazdagabbakét.

De lépjünk tovább! Az 1970-es években Jugoszlávia nem a Zastava-gyárból, hanem a turizmusból és a Németországban dolgozók hazautalásaiból élt. Méghozzá jól. Az pedig, hogy Románia és Lengyelország fizetési mérlege messze jobb, mint a miénk, nem a virágzó gazdaságnak, hanem a külföldön dolgozók hazautalásainak köszönhető. Gondoljunk csak bele, mit hoz a konyhára, ha minden külföldön dolgozó román csak havi ötszáz eurót hazautal a családnak vagy megtakarításként! Az havonta egymilliárd 250 ezer, évente pedig 15 milliárd euró, vagyis úgy 3800 milliárd forint. Iszonyúan sok pénz! A sok sebből vérző Magyarországnak a negyede is jól jönne.

Mondhatnánk: könnyű nekik, de akkor a sok ápolónő távoztával ki fogja ellátni a magyar betegeket? (A britek pedig azt kérdezik: micsoda dolog, hogy az ottani kórházakban az ott alacsonynak számító bérért már szinte csak külföldiek dolgoznak az ápolószemélyzetben?) Nos, a magas munkanélküliségi adatokat nézve tán több érettségiző lány kapna kedvet, hogy ápolónőnek tanuljon a biztos munkahely és a külföldi munka reményében. Hogy ezen a pályán keményen kell dolgozni? Hol nem?

A dolgok – úgy érzem – csak annyiban változtak, hogy mi a 70-es, 80-as években mintegy lágerben éltünk, jogi és valóságos szögesdrótok között, ma pedig már mindenki szabadon dönthet, hol szeretne dolgozni. És miért lenne rossz, ha valaki néhány évet külföldön tölt? Megtanul egy-két nyelvet, munkamorált, munkamódszereket, hozzáállást. Ha hazajön, élvezheti ennek és félrerakott pénzének összes előnyét. Ami jó neki, és jó az országnak. Nem véletlen, hogy a középkorban magára valamit is adó magyar céhnél nem kaphatott mesterlevelet az a legény, aki egy-két évet nem dolgozott külföldön.

Eltűntek a szögesdrótok, kinyílt a világ, szabadon dönthetünk sok mindenben. Aminek – szerintem – inkább örülnünk kellene. Főként annak tudatában, hogy egy ország gazdagságát sosem az állam, hanem vállalkozó szellemű polgárai teremtik meg. Mint ahogyan tisztes viszonyok között egy ország gazdagsága sem az állam gazdagságán, hanem polgárai jólétén érhető tetten.

Olvasóink írták

  • 7. dondottore 2008. április 27. 08:03
    „Tisztelt Szávay Úr!

    Ideje lenne néhány évre Izlandra települni, és egy ottani jeles bulvárlapban írogatni okosságokat.

    Jó utat!”
  • 6. spaceboy 2008. április 25. 15:06
    „En kulfoldon elek es hulye lennek visszamenni!Minek , hogy ujra el kelljen jonnom, hogy ne haljak ehen?! Penzt meg aztan foleg nem kuldok soha mo.-ra!!”
  • 5. macilany 2008. április 24. 15:45
    „En nem vagyok benne biztos, hogy valoban szukseg van a kulfoldon elok nyelvtudasara es munkatapasztalatara.
    Negy ev idegenben toltott ev utan szeretnek hazakoltozni de sajnos hiaba palyazom nem kapok eselyt meg egy interjura sem. Elkeserito, hogy Szegeden meg mindig csak protekcioval lehet jo allast talalni es a tenyleges gyakorlat senkit nem erdekel. Kulfoldon valahogy jobban megadjak az eselyt. Szoval lehet maradok meg egy darabig.”
  • 4. mani 2008. április 24. 12:24
    „Ha hazai viszonylatban minden embert megfizetnének a munkája a lapján,senki nem menne külföldre dolgozni,gondolkodás nélkül!Mindenki tudja,hogy az a bizonyos minimálbér mire elég.Még a lakásrezsit sem tudja fedezni az ember belőle,akkor miért probléma az,hogy külhonban igyekeznek elhelyezkedni.Mindenki azt teszi, ami számára és családja eltartása érdekében tehet becsületes körülmények között.Ők ezt látják jónak,mi pedig csak beszélünk róla,hogy miért? -ezért!! Ezek kész tények!”
  • 3. lilik 2008. április 24. 08:59
    „Amit a cikk írója kihagyott,közlöm a pontosság kedvéért. Igaz,hogy Romániából és lengyelországból 2milliós nagyságrendű a külföldi munkavállalás,de hozzánk képest milyen lélekszámú országokról szól a példa? Románia lakossága 22millió,Lengyelország 40!millió.Mellékesen, Aacheni klinika :műtősnő 4000 euro/hó”
  • 2. legal 2008. április 24. 08:43
    „Csatlakozom az előttem szólóhoz, valóban jó tényfeltáró cikk Szávay István írása. Gratulálok.”
  • 1. sevenof9 2008. április 24. 05:38
    „tenyfeltaro cikk. grat!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hippokratész

"Esküről lesz most szó, az orvosok esküjéről. Szép ünnep, amikor leteszik. Van, aki dolgos… Tovább olvasom