Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Munkásünnep

"Ismerősi körben rögtönzött kutatásom végül arra jutott, hogy május elseje a munka ünnepe. Nem nagy eredmény: innentől ideológiai irányba kanyarodott és méltatlanul elakadt minden értelmezés."
Ismerősi körben rögtönzött kutatásom végül arra jutott, hogy május elseje a munka ünnepe. Nem nagy eredmény: innentől ideológiai irányba kanyarodott és méltatlanul elakadt minden értelmezés. A munkásmozgalom ünnepe kifejezés már eleve sántított, mert ugye mi is az már, hogy munkás, meg az, hogy mozgalom. Apai nagyapámról például még tudtam, hogy ő munkás: aratógépész, mozdonyvezető, idős koráig fémszagú fiókokban zörgő ember volt, aki azonban gyűjtőnéven csak tekergőknek nevezte a munkára hivatkozó politikai mozgalmak szervezőit. A munkáról alkotott nézeteit, noha a kor a meggyőzés eszközeiben nem válogatott, Marx, Engels és Lenin együttes erővel sem tudta befolyásolni. Arisztotelésznél megrekedt az öreg, bár aligha tudta kicsoda lehet ez a távoli görög, aki a boldogság lényegét az ember munkájában kereste. A munka egyszerűen csak a valóság volt neki (és hány embernek máig!), ami nélkül nincs értelmesen eltöltött nap.

Ha a munkás szót nem vitte volna méltatlanul magával a munkásosztály kora, akkor mára az új technológiák végeztek volna vele. Helyette még éppen mondhatnánk, hogy dolgozó, vagy azt, hogy alkalmazott, de a dolgozómozgalom, pláne a nemzetközi, sehogy sem jön össze. A mozgalomhoz különben is öntudat, és a jövő horizontján kirajzolódó szebb világ iránti bizalom kell. Mégsem hiszem, hogy akár a legpragmatikusabb modernista is ne irigyelné titkon azt a kort, amelyben kétkezi munkások tényleges öntudatot tudtak nyerni saját munkásmivoltukból. Ahogyan az első, 1890-ben Magyarországon megtartott május elsejéről szóló beszámoló sejteti: „A legérdekesebb munkástípusok merülnek fül a néző szemei előtt hosszú menetben. Jő egy csoport, komoly, meglett alakok, egyszerű vasárnapló munkásöltöny, nagy szakáll, csontos arc, vörös kokárda, német szó. S mögöttük ott vonulnak a gyűrött gombakalapot, kopott vászonkitlit, nyűtt csizmát viselők, kisebb kültelki gyárak munkásai, akik talán tényleg alig értik, hogy mi is történik, de bíznak valami csodában, ami helyzetükön segít."

Hol van ez már? Talán a dísztribünös, éldekorációs felvonulások, Moldoványi Ákos Kádár-interjúi idején megvolt? Akkor mindenki érezte, hogy a munkája teszi őt azzá, akivé szeretne lenni? Vagy a hivatalos nyolcórás munkanap rég elérte célját? Utánaszámoltunk elmúlt hetünk munkaóráinak?

Szociális demagógiák jöttek-mentek, de a munka munka maradt. Május elsejét is tiltották, dicsőítették, lenézték, kihasználták, de minden évben megünnepelték.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Várospárbaj

Kardot senki nem ránt ki a hüvelyéből, mint ahogy segédeket sem neveznek meg. De azért Szegeden,… Tovább olvasom