Délmagyar logó

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 21°C | 34°C Még több cikk.

Nagy októberi

"A történészek szerint szinte semmi sem úgy történt ahogy azt nekünk annak idején tanították."
Még zsenge gyermekkoromban akadt a kezembe a Lenin lámpácskái című (mese)könyv, amelyben a kommunista agitprop szakemberei próbálták formálni a jövő nemzedékek világnézetét. „Lenin bácsi", miközben a világforradalmat készíti elő, nem feledkezik meg a gyerekekről sem. Rám hatott. Csak a rendszerváltás után jó tíz évvel szűnt meg bennem a történelmi-ideológiai ficam. A Lenin sírja című kitűnő könyv feltárta, hogy milyen is volt valójában az öreg világproletár. A Pulitzer-díjas szerző (David Remnick) szerint Lenin hasonló szörnyeteg volt, mint utódja, Sztálin.

Ahogy visszaemlékszem, november 7. bár piros betűs nap volt, soha nem volt ünnep. Inkább paradoxon, mint ahogy az is, hogy novemberben ünnepeltük a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat (mai helyesírással: nagy októberi szocialista forradalom).

A történészek szerint szinte semmi sem úgy történt ahogy azt nekünk annak idején tanították. A Téli Palotát senki sem vette ostrom alá, ahogy az Auróra cirkáló ágyúi sem dördültek el – jelezve ezzel a forradalom, sőt a legújabb kor kezdetét.

Egy nemrég készült felmérés szerint az oroszok 40 százaléka úgy gondolja, hogy az októberi forradalom inkább kedvező hatással volt a lakosságra. Arra a kérdésre azonban, hogy mit tennének, ha ma történne meg a forradalom Oroszországban, a válaszadók 23 százaléka úgy válaszolt: akkor inkább emigrálna.

A bálványok ledőltek, és akár csak egy rosszul sikerült görbe este után, nem maradt más csak a másnaposság. A magyar fejekben Kádár János még mindig a XX. század legnépszerűbb politikusa és ahogy annak idején a Beatles, ma Che Guevara hódít. Velünk maradtak az illúziók, no meg egy csomó kacat, amelyekre alkudni már csak falusi vásárokon lehet.

De azért legalábbis érdekes, hogy ezen a novemberi napon hajlunk az emlékezetünkbe idézni ezeket a kacatokat. Megnézzük a szoborparkoknak nevezett, furcsa, élet nélküli helyeken Lenint, viccelődünk Aurórával és más cirkálókkal, még az öt évtizeddel ezelőtti gyári szalagról legurult NDK-s csoda, a Trabant is eszünkbe jut. Miért? A nagy októberinek ezek a novemberi „ünnepei" mintha túl közel lennének, még mindig. Nem a rendes-szokásos történeti tudatunk működik, hanem – sokunkban – a személyes emlékezet.

Talán ezért.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Patkószeg

"Elkapott a félsz, mikor az esemesben érkező hírt olvastam a makói diszkóbalesetről. Így lehet ezzel… Tovább olvasom