Délmagyar logó

2018. 06. 21. csütörtök - Alajos, Leila 20°C | 30°C Még több cikk.

Nagyon botrányos!

"Ősz volt tehát, s egy Szeged melletti tanyán összegyűltek néhányan, magyarok. Jó magyarok voltak, szerették a hazájukat, legalábbis úgy éltek benne, ahogy tehetségüktől és szerencséjüktől tellett, hol jobban, hol kevésbé örömteli módon."
Ez különben még egy októberi napon történt, és mint tudjuk, az október a legbölcsebb hónap. Az őszi hónapok közül az október tudja a legtöbbet, mert tudhatja azt is, amit a lanyha szeptember bírhat, de még azt a hideget, ködöt és borongást is, amit a november predesztinál, ha pocsék a kedve.

Ősz volt tehát, s egy Szeged melletti tanyán összegyűltek néhányan, magyarok. Jó magyarok voltak, szerették a hazájukat, legalábbis úgy éltek benne, ahogy tehetségüktől és szerencséjüktől tellett, hol jobban, hol kevésbé örömteli módon. Akadt az alkalmi társaságban bírónő, nyugalmazott hírlapíró, kémikusprofesszor, igazgatónő, pszichiáter, újságírónő, ifjú színész, juhokból élő gazda és általános iskolás kisgyerek.
Illetve kutyák és macskák sertepertéltek az udvaron, tyúkok kaparásztak, és a távolban néhány kérődző tehén hallgatta a folyamatos emberi beszédet. Nos, a birkapörkölt piros volt. A fű zölden hullámzott még, az udvari székek pedig, melyek közt labda gurult s pattogott, igazán fehérek voltak.

Szó szót követett, történet történetet hozott, és ahogy az alkonyati pír felé görbült az idő, a krónikásnak, ki az esemény megörökítésére volt hivatott, mind különösebb érzése támadt. Nem támadt vita e társaságban. Vagyis dehogynem, némely dologban keresztezték egymást a vélemények, összekoccantak, de mint az üveggolyók, tisztelettel elváltak aztán, s őrizhették a saját fényüket bántatlanul.

Mondom, ősz volt, és Magyarországon esett meg a dolog, hogy valami rossz anyag érintetlen maradt egy egész napra. Mert egyszerre a krónikás a homlokára csapott, hohó, hiszen hát lehet így is, így eltölteni a törékeny élet drága perceit, bizonyos nevek, bizonyos vélemények, bizonyos hazugságok és bizonyos igazságok nélkül, azokat ki nem mondva, nem hangoztatva, őket a néma padlásra száműzve. Lehet szabadon, nyugodtan, s nem mellékesen honfiú méltósággal összegyűlni valamely birkaszaros réten. Milyen botrányos viselkedés ez, állapította meg magában a krónikás, s még hozzágondolta, legyen minél több botrány e mai rosszban, melynek fogalma sincsen már, miért piros a birkapörkölt, ha piros, és miért fehér a szék, amikor fehér, és miért zöld a fű, amikor zöld, s zöldebb már nem is lehetne.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bakos András: És mégis mozog

"Ha Orbán Viktor kormányon maradhatott volna 2002 után, már régen befejeződött volna a 47-es… Tovább olvasom