Délmagyar logó

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 2°C | 12°C Még több cikk.

Ne lépj rá!

"Háborús békevilágunkban leghamarabb taposóaknára gondol, aki ezt a figyelmeztetést fölfogja, pedig a legnyugodtabb dolgot szeretném elővezetni, illő tisztelettel. A teljes mondat így hangzott: ne lépj rá a forintra!"
Háborús békevilágunkban leghamarabb taposóaknára gondol, aki ezt a figyelmeztetést fölfogja, pedig a legnyugodtabb dolgot szeretném elővezetni, illő tisztelettel. A teljes mondat így hangzott: ne lépj rá a forintra!

Ez is bolond beszéd annak, aki egyetlen porba ejtett forintért le nem hajolna, ezért jobban körülnyálazom. Valamikor a fejembe vettem, hogy néhány üzemünk találomra kiválasztott munkásával beszélgetek, és azt írom le, amit mond. Akkor jutottam el a Lippai-fatelepre. Még javában érkeztek oda a rönkfák, dolgoztak a gatterok, és tünemény deszkákra darabolták valamennyit. Ott mondta a kedvemre kiválasztott atyafi, hogy a nagykapitalistának tupírozott fatelepes Lippai úr annak idején intette dolgozóit, ha netán ráléptek egy darab deszkára: ne lépj rá a forintra!
Takarékos volt. Nála minden forint számított.

Mi lett azóta? A fatelep hűlt helye is ebek harmincadján. Évek óta a gaz veri föl. Valamikor valami biztosan lesz belőle, gondolom, lakópark leginkább, de hogy mikor, nem tudhatom. Annak is sok éve van már, hogy szétszedték az újszegedi kertészetet, virágjában verték tönkre, árván hagyván az aranyat érő termálkutat, és azóta csak a nyugati szegélyén árválkodik néhány új ház. Hány forintra lép rá, aki oda beteszi a lábát?

Elő tudnám pöttyintgetni azt is, mikor írtam utoljára Luca-napra arról a gödörről is, amelyik a Püspök utca sarkán várja az építőket, de legyen elég annyi, hogy az is régen volt. Az Istennek nem tudunk előbbre lépni benne.

Miféle görcs bántja kezeinket, vagy rángatja lábainkat? Bicegve is a forintra lépnünk. Nem egyre, nem is százra, de milliókra és milliárdokra. Bertha Bulcsú sorozatot írt annak idején az ÉS-ben a Kesudióról. A mottója pedig ez volt: ilyen gazdagok vagyunk? Sírunk, rívunk, mint a taknyos kölök, vagy előkelőbb körökben a fürdős kurva, mert kivillog ugyan a fenekünk a nadrágból, de milliókat taposunk bele a sárba.
Ennyire meg vagyunk mi húzatva?

Évente fölfedezi újságunk a szomszédunkban elfekvő öreg Hungáriát. Még utolsókat se rúgta az öregátkos, amikor már kézről kézre adták-vették, a helyreállítás kötelezettségével. Hetvenhétszer kilakoltatták azóta a végéből az oda búvó szerencsétlen hajléktalanokat, hetvenhétszer megígérték, most aztán már komolyra fogják a dolgot, mégse jutnak ötről a hatra. Olvasom most az újságunkban, hogy kényszertatarozást rendeltek el a Hági étteremre és sörözőre. Mert mégse tűrhet el ekkora szégyent a város a saját szívében.

Egyik boltunkra, szintén a város közepén, ki van írva, hogy júliusig zárva lesz. Tévedés ne essék, nem 2006 júliusáról van szó, az előzőre gondoltak. Az esztendő elején kiírták már. Mintha azt mondanák titkos jelbeszéddel, szent sohanapján nyílik meg. Néhány forintra itt is rálépnek.
Állítólag a pénzimádat lett legújabb korunk vezérlő csillaga. Ennyire gazdagok vagyunk? Legalább ne gyalázzuk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Reform-burkoló

"Nehogy félreértse valaki: a legújabb rendelkezés, mely szerint elemi iskolai végbizonyítvány nélkül… Tovább olvasom