Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Nem értem

"Egy autószerelőnél fontosabb, hogy megértse, mi baja a külföldi ügyfél autójának, mint hogy bélyeget tudjon vásárolni a postán."
Azt még csak meg lehetett érteni, hogy a hazánkban ideiglenesen állomásozó (magyarul: a büdös életben nem fognak innen kimenni) szovjet csapatok nyelvét 10–13 évi tanulás után sem sikerült megtanítani a magyar gyerekeknek, de hogy az angolt, a németet, a franciát és a többit a szabaddá vált világunkban miért nem, az már felettébb érthetetlen.

Láttam, látom, az idősebb generáció szenvedi meg leginkább, hogy nem beszél idegen nyelvet. Ki ne járt volna olyan nemzetközi rendezvényen, ahol arról lehetett megismerni a magyarokat, hogy a szünetekben behúzódnak a terem valamelyik sarkába, mint a fázós kiscsirkék, csak hogy nehogy megszólítsa őket valaki idegen nyelven. Hányszor kerülgetik az utcán a külföldit, ha észreveszik, hogy kérdezni akar valamit! Látom korosztályom vergődését, hányan és hogyan próbálják ötvenen túl bepótolni nyelvi hiányosságaikat. Nincs az a tanfolyam, amit ki ne próbálnának, fizetnek, tanulnak, abbahagyják, megint fizetnek, megint tanulnak, megint abbahagyják... Legtöbbször a kudarc miatt. Pedig a legfontosabb, a motiváció náluk megvan. Tényleg szeretnének megtanulni beszélni valamelyik idegen nyelven.

Váltsunk korosztályt! Azt olvashattuk a híradásokban, a végzett hallgatók 30 százaléka nem kapott diplomát az idén amiatt, hogy nem volt meg az előírt nyelvvizsgája. Náluk persze más a helyzet, mint az idősebbeknél – megszólalnak, kapcsolatot teremtenek, eligazodnak a Facebookon.

Csakhogy ez viszont náluk már kevés: a szaktudásukat kell tudni eladni egy vagy több idegen nyelven a nemzetközivé lett munkaerőpiacon. És akkor a szakmunkástanulókról még nem is beszéltünk. Műhelyfőnöktől hallom, képtelenség megértetni a nyelvtanárokkal: egy autószerelőnél fontosabb, hogy megértse, mi baja a külföldi ügyfél autójának, mint hogy bélyeget és levelezőlapot tudjon vásárolni a postán.

Dux László, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium felsőoktatási helyettes államtitkára, a Szegedi Tudományegyetem professzora nyilatkozta a közelmúltban: Magyarországon a környező országokhoz és az egyéb oktatási rendszereink színvonalához képest feltűnően rossz az idegen nyelvek oktatása.

Egy biztos, nincs egyetlen üdvözítő módszer. Van, aki a poroszos módszerre esküszik, „seggeljen" a diák éjjel-nappal, más pihentető relaxálás közben próbál nyelvet tanítani. Nálam végképp nincs a bölcsek köve, de azt hiszem, az életkorra, iskolai végzettségre, foglalkozásra, helyzetekre, vagyis a felhasználó emberre jobban figyelő módszertani változásoknak bizonyosan van értelme.

Olvasóink írták

  • 6. vityillo65 2010. szeptember 25. 12:56
    „A sok idióta spanyol, portugál, meg a csoda tudja milyen, de nézhetetlen filmek helyett jobb volna, ha nyelvórákkal segítene a TV. Akár még az "idősebbek is elkezdhetik" torna mintájára. Naponta több alkalommal fél-1 óra adással, annak néhányszori megismétlésével biztosan sok nézője, "tanulója" lenne. Emlékszem, valamikor, nem oly régen az egyik adón orosz órákat adott egy ismert műsorvezető, igaz, elég késő éjszaka. Komolyan mondom, élveztem. Igaz, én nagyon szerettem az orosz nyelvet, nekünk szombat kivételével minden nap volt orosz óránk.
    Egyik ismerősünk - külföldön - így tanult meg angolul beszélni, mivel másfél évig baleset miatt ágyhoz volt kötve. Írni nem tanult meg, de szinte tökéletesen beszélt. Ő se volt gyerek már.
    Egyik kollégám meg Svédországba ment dolgozni ösztöndíjjal, mesélte, még az utcaseprő is tökéletesen beszél angolul. Úgy látszik, tényleg csak mi vagyunk ennyire lemaradva.”
  • 5. unknown 2010. szeptember 24. 08:07
    „A mindenét, csak-csak tévesztgetek, de ebből látszik, nem állok biztos alapokon.
    Akkor előlről, mielőtt megszólnának.
    Já - jú, Tü - jes, On,Áná, Ánó - jet, Mü - jem, Vü - jetye, Ánnyí - jut. Már ahogy kimondjuk.
    A tanárnő pedig ucsítyelnyica.
    Gyakorlás teszi a mestert...”
  • 4. unknown 2010. szeptember 24. 00:09
    „De furcsa érzésem támadt... A 2. hozzászólásomban ugyanúgy tévesztettem a mondókámat, mint annak idején kijavított az orosz tanárnő. Azt írtam: "Távárisi utyícselnyica" Nem "távárisi", hanem helyesen: "távárisa" utyícselnyica. Igaz?”
  • 3. unknown 2010. szeptember 23. 22:30
    „Egy kis humor... Sose baj, ha az ember fia-lánya összeismerkedik egy idegenből jött fiatallal, s kénytelen megerőltetni szürke agysejtjeit a társalgás fenntartása érdekében. Egy orosz lánnyal Harkányban volt ilyen esetem, nagyontetszett neki, jókat nevetett azon, hogy mondat szerkesztésemet mindig bevezette egy ragozás helyesség előzetes: já... jes... jet... jem... jetye... jut... Egy egész este elbeszélgettünk, s címet cseréltünk...
    Régebben reggel hat óra előtt még nem sugárzott a Kossuth Rádió az 540 méteres hullámhosszon, s olyankor alatta hallani lehetett a minszki rádió adását. Kettő órával járnak előttünk, ők magyar idő szerint 4 órakor kezdtek. Tetszett a kezdés: Dobro útro távárisi! Na, mondogattam magamban, most jön a reggeli torna..., mint a seregben volt. A híreket meg tudtam érteni, hiszen elegendő volt csak minden második-harmadik szót érteni - a többi már ismert volt, hogy összeálljon a hallott mondat, történet.”
  • 2. unknown 2010. szeptember 23. 22:07
    „Az általános iskola ötödik osztályában egy eredeti orosz bárisnya tanította nálunk az orosz nyelvet. Esküszöm az volt az igazi: csak oroszul tudott, s mi is kénytelenek voltunk oroszul érintkezni vele. Azóta is leginkább azt az oroszt tudom, ami abban a tanévben megragadt bennem (de rég volt, valamikor 1954-55-ben). Több évtizeddel később Bulgáriában nyaralva egy hét után már perfecte érintkeztem a bolgárokkal, mert tudatomból előjött a korábban tanult orosz ismeret. A következő évben már egy magyarul tudó nyelvtanárunk lett, aki alatt már kisliccolt a mi figyelmünk és kötelezettség érzetünk a nyelv iránt. Még ma is fújom a napos jelentését: Távárisi ucsítyelnyica, já szprásiváju...”
  • 1. theseus 2010. szeptember 23. 12:48
    „A legfontosabb az óraszám emelése lenne, más tárgyak rovására is.
    Angolból mindenkinek heti 4-5 óra, és felső tagozatban egy másik nyelvből is mindenkinek legalább heti 3. Szerintem ez lenne a minimum, középiskolában pedig még több nyelvóra kellene, hogy érettségire két nyelvből elérje a középfokot a diákok többsége, egy nyelvből pedig mindenki.
    A felsőoktatásban akkor már a szaknyelvre lehetne koncentrálni mindenkinek, nem a hiányzó nyelvvizsga miatt görcsölni - ha egyáltalán érdemben foglalkozik nyelvtanulással a hallgató.
    A többi tárgyból a nem emelt szintű érettségire való felkészüléshez kevesebb óra is elég lenne. A választott szakterületén meg egyébként is elmélyíti majd a tudását a diák.

    Ami a környző országokat illeti: egyikben sem szinkronizálják a filmeket, ami döntő tényező. Itt is ezt kellene csinálni, de ez nem a nyelvtanárok kompetenciájába tartozik, hanem a döntéshozókéba, például a politikusokéba.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kerékpárbaj

"A kerékpárosok és az autósok egymás ellen hangolása be szokott jönni." Tovább olvasom