Délmagyar logó

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 1°C | 12°C Még több cikk.

Nem térkép e táj

JEGYZET - "Hazatértek. Most már igazolványuk is van arról, magyarok."
Miskolcon tettem állampolgársági esküt – közel negyvenöt éve. Megszülettem és rögtön magyar állampolgár lettem, mikor fölsírtam, az volt a fogadalomtétel. Nem küzdöttem, harcoltam ezért a státuszért, egyszerűen – többmilliomod magammal – világra jöttem. Ezért nehéz megérteni, feldolgozni azt, mit jelent ez a határon túl élő magyarságnak.

Mindent. Főleg azoknak (ma már nagy- és dédszülők), akik évtizedekkel ezelőtt Magyarországon születtek, és bár nem költöztek másik városba, faluba – a politika játékszereként –, mégis másik országban találták magukat. Jelképes, hogy 75-en éppen a nemzeti összetartozás napján, június 4-én – a trianoni békediktátum aláírásának évfordulóján – tehettek állampolgársági esküt Hódmezővásárhelyen.

Hazatértek. Most már igazolványuk is van arról, magyarok. Furcsa, mégis azt gondolom: az új állampolgársággal hazát és szülőföldet sem kap az ember. Nem tudom, lehet-e, kell-e különbséget tenni szavak, fogalmak között? Megpróbálni elmagyarázni, amit mi sem értünk? Vehetjük-e a bátorságot, hogy mások eszével gondolkozzunk, szívével érezzünk? Bár hiszem: az igazi otthon, haza a szülőföld. Még szűkebben az a megye, település, ahonnan származom, ahol gyerekeskedtem, felnőttem, óvodába, iskolába jártam, játszottam, homokvárat építettem, később csibészkedtem, szerettem, gyűlöltem. Szerencse, számomra a fenti három nemzetiségemmel azonos országot jelent. Könnyű élethelyzet. Éppen ezért kell elfogadni, amikor valaki a szülőföldjén túl vágyik régi-új hazájára – hogy odatartozását hivatalosan elismerjék –, és ahhoz is ugyanúgy ezer szállal szeretne kötődni, mint erdélyi, székelyföldi, vajdasági, felvidéki, kárpátaljai falujához, városához.

Ahogy Tőkés Lászlónak, az Európai Parlament alelnökének fia, Máté megfogalmazta: rossz volt, amikor Romániában magyarnak, itt románnak titulálták őket. Mindkét országban idegennek. Reméli, a kettős állampolgársággal szemléletváltozás is bekövetkezik, mert hovatartozását nem az átvett oklevél és az esetleges lakcímkártya határozza meg.

A „papír" sokat jelent, bizonyítja a nemzethez tartozást. Nekem azonban nem kell, számomra az a magyar, akinek nem csak térkép e táj. Bárhol sírjon is fel.

Olvasóink írták

  • 4. s3307 2011. június 13. 09:47
    „Igen én is így gondolom,nem a papír tesz magyarrá,nekem nagyanyám sváb,még magyarul se tudott ,mégis magyarnak tartotta magát, apai rokonom vajdasági,mégis magyarnak tartotta magát,és szerintem a magyarságot nem az szabja meg,hogy Pécskán,vagy Nagyszebenen,KOLOZSVÁRON született,hanem a Magyar indentitása,és ha magyarnak érzi magát akkor magyar is és ehhez nem kell papír,ez mind ennek a kormánynak a nemzetieskedése és nem a valóság elő segítése,ez politikai öngyilkosság,mert más országok belső rendelkezését irritálja és békétlenséget szít.Amerikában élő unoka testvéremet tagadjam meg mert nincs magyar állampolgársági papírja? ez marhaság,ő mindig is Magyar marad,bár több évtizede ott él és eszébe se jut,hogy nem Magyarnak érezze magát.”
  • 3. klj_54 2011. június 06. 19:22
    „2. 1makói 2011.06.06. 16:24
    Rövid és tömör, mert semmi kedvem nincs itt megvédeni a disszertációmat.
    A mi gazembereink ´56 után lepték el a világot!
    Van rokonom Aradon és más városokban (Subotica), akik otthon akarnak maradni.
    Én nem elítélem azokat akikről először írtam, csak megállapítottam egy tényt.
    Ők olyanok, mi mások vagyunk.
    Ennyi.
    És lehet szörnyülködni azért, mert nem állok be a sorba és nem hozsannázok a többséggel, miközben nekem saját különbejáratú véleményem van az egészről!
    Nyelveket beszélő, világot járt ember vagyok, hogy ne legyen egyszerű a megitélésem:)”
  • 2. 1makói 2011. június 06. 16:24
    „Kedves klj_54!

    Ez azért elég kemény!
    Nem tudom, kik vannak a környezetedben olyanok, akik okot szolgáltattak arra, hogy ilyen véleményt fogalmazz meg!
    Nekem a családomban is, a munkahelyemen is vannak kinti magyarok, akik már állampolgárok lettek.
    Ismerve életüket, sorsukat ... mégcsak eszembe sem jutna ilyesmit megfogalmazni.
    Remélhetőleg kettőnk közül nem én vagyok kisebbségben a véleményemmel.
    Minden bizonnyal mást mondanál, ha a Te orrod előtt (vagy inkább szüleid vagy nagyszüleid orra előtt) húzták volna meg a határt, és Te odaát maradtál (születtél) volna.”
  • 1. klj_54 2011. június 06. 11:03
    „Lehet elítélni azért amit leírok, de akkor is ez a véleményem:
    Számomra jöttmentek és gazdasági haszonlesők az új állampolgáraink!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nincs ingyenebéd

"A hét eleji, többször is halasztott bejelentés talán legnagyobb haszna, hogy mindenki tisztábban lát." Tovább olvasom