Délmagyar logó

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 7°C | 14°C Még több cikk.

Német példa

JEGYZET - "Jó irányt vettek a változtatások azzal, hogy vigyázó szemünket a szakképzésben Németországra vetjük."
Egyszer már tartottunk előrébb – legalábbis a szakképzés területén. A rendszerváltás környékén, a privatizáció hőskorában a külföldi befektetők Magyarország kifejezett előnyei között emlegették a képzett munkaerőt. Ma már nem. A képzett – legalábbis a versenyszféra számára is értékes – szakembert nagyítóval keresik, lasszóval fogják. Mára mindenki felismerte: leromlott a szakképzés színvonala, nincs presztízse a fizikai munkának, tömegével jönnek ki egyetemekről, főiskolákról fiatalok használhatatlan diplomával. Míg nálunk a korosztály 20–25 százaléka jár szakiskolába, az Európai Unióban 50. Ráadásul a német szakképzésben kétszer-háromszor annyi időt fordítanak gyakorlati képzésre, mint nálunk.
Jó irányt vettek a változtatások azzal, hogy vigyázó szemünket a szakképzésben Németországra vetjük, hiszen a munka világában aligha találunk fegyelmezettebb és eredményesebb mintákat, mint a Mercedes, Opel, Volkswagen, BNW hazájában. A kereskedelmi és iparkamarák a maguk korlátozott lehetőségeivel 10 éve igyekeznek minél több elemet átültetni a német duális képzési rendszerből „magyarra". Ilyen például a tanulószerződéses viszony bevezetése: aki ilyet köt, valóságos munkahelyeken gyakorolhatja szakmája mesterfogásait. A duális rendszer lényegéből fakad, hogy a tanulók minél több időt töltsenek el üzemi körülmények között, konkrét munkafeladatokkal, életszerű helyzetekkel. Az üzemi szocializáció nemcsak tanuló szakmai felkészültségét fejleszti, hanem az önállóságát és a felelősségtudatát is, amelyek egy fejlett ipari társadalomban nélkülözhetetlenek. Ehhez persze nemcsak okos tanulókra, hanem a magyar szakképzéstől nemcsak valamit váró, hanem érte felelősséget is vállaló munkáltatókra is szükség van. Az pedig már az állam feladata, hogy ebben érdekeltté is tegye őket.

Németországban az egész duális rendszer úgy van kitalálva, hogy a tanulószerződéseken keresztül maga a piac diktálja, milyen szakmából mennyi tanulóra van szükség. A munkáltató pedig eleve úgy gondolkodik, hogy érdemes tanulókkal foglalkoznia, hiszen maga nevelheti ki saját utánpótlását – a képzés végén értelemszerűen a legjobbakat tartja meg.

Pár éve volt szerencsém megfordulni a BNW müncheni gyárában, ahol nagy számban képeznek tanulókat gyakorlati ismeretekre. A vállalati tanműhelyben (szerelőcsarnokban) a tanulók már azokon a prototípusokon gyakoroltak, amelyek csak a következő években gördülnek le a gyártósorokról (amikor ők végeznek). A kiemelkedően jó tanulók persze továbbtanulnak, segíti őket a vállalat, hiszen lehet, hogy közülük kerülnek ki a jövő legjobb konstruktőrei. Nálunk inkább fordított a helyzet, egyre többet hallani arról, hogy diplomások kezdenek szakmát tanulni. Fordítva nemcsak szerencsésebb, de sokkal olcsóbb is lenne. Államnak is, egyénnek is.

Olvasóink írták

  • 5. Mignon 2011. május 27. 17:06
    „Nemetül hibatlanul tudom!

    Ez, igy hangzik:
    "nicht nur..., sondern..., auch."

    Ugye, ugye.

    De, nem akarok elterni a tematol.”
  • 4. Mignon 2011. május 27. 16:48
    „Most ha ragondolok, vegkepp nem tudom!

    A "nemcsak"-ot egybeirjuk, vagy külön?

    Fogalmam sincs.
    (De legalabb öszinte vagyok...)”
  • 3. Mignon 2011. május 27. 16:45
    „Ja, ja.

    Tudom.
    "nemcsak" egybeirando!

    (de mindenkinek van egy gyenge pontja, na...)”
  • 2. Mignon 2011. május 27. 16:40
    „Nem csak a nagy cegeknel mint a BMW, hanem egy közepes cegnel is ha bemegy az ember a portara,
    ki van irva egy tablara:

    "Weiterbildungsraum" vagy "Schulungsraum" egy iranytmutato nyillal ellatva...!
    ("Tovabbkepzesi terem" vagy" "Oktato terem")

    Ez termeszetes.”
  • 1. achilleus 2011. május 27. 11:08
    „Értékes írás, jó lenne látni a konkrét intézkedéseket, na és a megvalósulást (félő, hogy nálunk a "magyartanárok" addig kavarják az órarendet, hogy csak a tényleg szakmai órákra nem jut idő. Sokszor a nagy elvek, a közvetlen szinteken buknak meg, csak mert például a tanári kar meglévő összetétele nem olyan, amilyennek lennie kellene.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kertészkedés

"Több külföldön élő ismerősöm azt mondja, tudatosan nem érdeklődik az itthoni történések iránt: nem akar belesüppedni ebbe a mocsárba." Tovább olvasom