Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

Nemzeti sport

JEGYZET - "Sokféle érzést generálnak egy közösségben a sportsikerek. Ám erről a sportolók nem tehetnek."

A londoni olimpia a magyar társadalom tükre lett. Azt látjuk benne egy nappal a vége előtt, hogy nincs ellenzéki vagy kormánypárti érem. Pedig az elején sokan úgy érezték, mintha lenne.

Amikor a nagy várakozások ellenére egy ideig rosszul szerepeltek úszóink, az egyik internetes portálon hosszú dolgozat elemezte, hogy a kormány sugallta teljesítménykényszer lehet az egyik oka ennek a görcsnek. És nem is kell várni nagy eredményeket ezen az olimpián, mert a régi nagy utánpótlás-nevelő egyesületek válságos helyzetben vannak. Amikor aztán Gyurta Dani azt nyilatkozta győzelme után, hogy 15 millió magyar buzdítását érezte, néhány véleményformáló kollégámnak ismét megkeseredett a nyál a szájában. Komikus volt, hogy azért haragudnak rá, mert a mostani kormány idején szerzett dicsőséget. Ugyanazzal a mércével mérték, mint annak idején hasonló kijelentéséért Antall József miniszterelnököt. Dani azonban nem közjogi méltóság. Miért ne szurkolhatna egy normális nép – tekintet nélkül az államhatárokra – annak a fiának, amelyik a győzelemre hajt egy világversenyen?
Azóta is sok minden kiderült rólunk, mióta egyre jobban szerepelnek sportolóink, és előbb a 10., majd a 8. helyre kerültünk az éremtáblázaton. A lakosságszámra vetített érmek száma még fényesebb eredményt mutat. A szép statisztika persze sok mindenre jó – nemzetostorozásra is. „Az egy főre vetített statisztika semmit nem jelent, erre mindenki ráébredhet, aki megnézi a sorrendet. Ez az összevetés kicsiny, kisebbrendűségi érzéssel megáldott nemzetek mákonya" – írta egy neves blogger. A kisebbrendűségi komplexus stimmel, és igen, sokféle érzést generálnak egy közösségben a sportsikerek. Ám erről a sportolók nem tehetnek. A nemzet kisebbrendűségi érzése pedig a pályán és a medencében nem számít. Ott a jó testi és szellemi kondíció, a pillanatnyi forma, az akaraterő és a zavartalan fölkészülés befolyásolja az eredményt. Ezek közül csak az utóbbira tud hatni a kormány. Olykor a szerencse, a bírók jó szándéka számít. Máskor a jól beosztott energia – mint Nagy Lászlónál az Izlandiak ellen –, a gyémántkeménység – mint Joó Abigél esetében, aki sérülten is le tudta győzni ellenfelét – és a nagy szív. Ezen a ponton Gyurta Danit ismét érdemes megemlíteni, mert aranyérmének a másolatát elküldi tavasszal elhunyt norvég mellúszó barátja családjának. A norvég újságok címlapjai azt a képét közölték, amelyen aranyéremmel a kezében az égre mutat.

Szóval itt van nekünk a magyar nemzeti Gyurta Dani és a kozmopolita Gyurta Dani. Ha úgy tetszik, ki-ki szeretheti valamelyiket, vagy rácsodálkozhat arra, milyen érdekes, hogy ez ugyanaz az ember.

Olvasóink írták

  • 3. bakosandras 2012. augusztus 14. 20:34
    „Tisztelt Nagyi!
    Örülök, hogy végigolvasta a jegyzetemet, és sajnálom, hogy egy szót sem értett meg belőle.”
  • 2. nagyi8 2012. augusztus 12. 18:52
    „Nem csak a két kategia létezik - nemzeti, vagy kozmopolita -,
    amit a ballib beállítottságú Bakos újságíró sugallni látszik.

    Megemlítek egy harmadik kategóriát is a teljesség igénye nélkül.
    Szerintem a Gyurta Dani nem nemzeti, hanem a harmadik kategóriába is sorolható,
    azaz, egy igazi magyar humanista.
    Egy olyan ember, aki a szüleit, edzőit, segítőit és az ismeretlen honfitársait tiszteli, szereti és becsüli. Egy olyan ember, aki kőkemény becsületes, napi, heti, havi, évi és évtizedes munkával eredményt ért el, a legnagyobbat, amit egy sportoló elérhet, olimpiai bajnok lett. Egy született igaz, becsületes magyar humanista, aki a fenti értéteket képviseli és a környezetének jelentős része el is ismeri. Ezen kívül a hamar elhunyt edzőtársának, szüleinek és az országnak is gesztussal tud élni.

    Szerintem az olimpiai Gyurta Dániel nem kozmopolita, hanem egy a magyar földhöz és néphez mély gyökerekkel rendelkező ember.

    A Bakos-féle liberálisok beszélnek ,,nemzeti" és ,,kozmopolita" jelzőkről, azok, akik nemzetközi liberális kapitalizmust hirdetik, írásaikkal támogatják egy okból: a fizetésüket onnan kapják. Nagy bajban vannak, mert a ballibok, a politikájuk súlyos válságban van. Az EU-ban is. A következő hónapok, évek csak - továbbra is - a válságról fognak szólni.

    A Magukfajták nem tudnak nekünk, egyszerű népnek, a Magunkfajtának sem gazdasági, sem politikai sem morális, sem etikai értékeket már rég óta nyújtani. Nem is lehet, megpróbálták a lehetetlent: de a nép - mi - tudja/tudjuk, hogy kegyetlen kapitalista, imperialista kizsákmányolás folyik a világ nagy részén, és sajnos Magyarországon is.

    Egy nemzet túléléséért szükségesek a Gyurta-féle példaképekre. Ő egy a kevésből. Köszönet érte. De a sikerében sok magyar is dolgozott, akik segítették az olimpiai bajnokságot elérni. Azok is a nemzethez tartoznak. És nem utolsó sorban a nemzet pénze is benne van a sikerben, mindannyiunk pénze.

    Látták az Londoni Olimpai Stadionban az angolok örömét, amikor a sötét bőrszínű, Afrikában született, immár angol állampolgár olimpia aranyakat nyert? Kérdezem én, hol volt az angolok örömteli őrjöngésében a kozmopolita? Sehol. Az angolok tobzódtak egy immár angol győzelmének. S a volt afrikai? Úgy örült az olimpia aranynak, mint egy született angol és vitte körbe az angol zászlót. Igen, mert ott járt iskolába, ott edzett, edzői oda valók, ott él és ott sikeres. S ahol az ember sikeres, ott a szíve csücske, még akkor is, ha lehetnek afrikai érzései is. Igen, ugyan az angolokra lehetne mondani, hogy kozmopolita, de stadionban nem ezt láttam Bakos Úr! Ott és mindenütt, ahol angolok jól szerepeltek, csak ,,nemzeti" angolokat láttam. S ez, így is van rendjén.

    Igen, a Bakos Úr és - üzleti - barátainak nagy problémájuk a ,,nemzeti", s még nagyobb a ,,humanista" jelzőkkel rendelkező személyek. S az ezekből létrejöhető magasabb - a munkára alapuló - társadalom, a spekuláció helyett. Mert a világ ma a ballib spekulánsok szorításában szenved, nem a tisztességes munkásokéban.

    Reményt a Gyurta Dánielék adhatnak Magyarországon és külföldön is. Legalább ők.
    .”
  • 1. czindi 2012. augusztus 12. 11:25
    „Ilyen a magyar...ajánlom a tucat néven firkászkodó figyelmébe...persze ez nem az ő szájíze szerint való, ezt a magyar gyereket ( és rajta keresztül a magyar népet ) nem lehet fikázni!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem ússzuk meg

"Ki kellene végre találni Szegedet." Tovább olvasom