Délmagyar logó

2016. 10. 01. szombat - Malvin 11°C | 24°C

Névnapi ajándék

"Egyet azonban sohasem fogok megérteni: miért és milyen fantáziát látnak egyesek a magyar válogatottban? A fontos találkozókat rendre elbukjuk..."
Hiába tudták réges-rég a jól értesültek, mégis váratlanul érte a tízmillió szövetségi kapitány országát, hogy Göncz Árpád, Kövér László és Áder János után a legjelentősebb bajuszt viselő férfiúnak, Várhidi Péternek megköszönték a munkáját a magyar labdakergetők elit társulatánál. Hogy valójában mit is dolgozott a szövetségi kapitány, ne firtassuk, mint ahogy azon is felesleges meglepődni, hogy ezúttal is magyar módra „rúgták ki" – az MLSZ elnökségi ülés napirendjén ugyanis ezúttal nem szerepelt a kapitánykérdés, s Várhidinek sem kell sorban állnia a munkaügyi központban, hiszen a futballszövetség továbbra is számít a szakemberre.

Azt viszont elég nehéz lenne megindokolni, hogyan sikerült kipécézni utódját, Erwin Koemant. A derék hollandus már játékosként is szürke eminenciás volt, sőt pechjére éveken át együtt játszott öccsével, Ronalddal hazája válogatottjában, s akire jóval többen emlékeznek, mint rá, hiszen a Kígyó térről is képes volt eltalálni a kaput. Persze ettől még lehetne jó edző, de a „névjegykártyáján" meglehetősen kevés csapat és igencsak szerény eredmények szerepelnek.

Erre persze lehetne azt mondani, hogy épp ezért hozták ide, hiszen a válogatottal egy sikeres szereplés esetén felhívhatja magára a figyelmet. De ha reálisan nézzük a helyzetet, erre vajmi kevés az esély, s nem elsősorban az ő jövőbeni munkája miatt. S gyanítom, ha Koeman valóban kitörésre, ismertségre vágyik, akkor előbb ülne le egy afrikai ország válogatottjának a kispadjára, vagy szerződne el egy kis európai klubcsapathoz világot megváltani. Ám egyik sem történt meg, így sokkal valószínűbb, hogy megint a pénzről szól ez a kinevezés.

Ahogy mindenki Lotharjával együtt megjelent Pellady Péter, hozta a millióit, s vele együtt a befolyását és a „kapcsolatait", úgy nem lepődnék meg, ha Koemannak köszönhetően is megjelennének mindenféle pénzes emberek, menedzserek a nemzeti csapat környékén, akik aztán szeretnének, sőt akarnának kérni bizonyos dolgokat. Pontosabban ne legyenek illúzióink, ők már régóta ott vannak.

Egyet azonban sohasem fogok megérteni: miért és milyen fantáziát látnak egyesek a magyar válogatottban? A fontos találkozókat rendre elbukjuk, generációk nőttek fel a mexikói világbajnokság óta, ahova ugye úgy mentünk ki, hogy világbajnokok leszünk, aztán tudjuk, mi lett a vége. Állandóan a nulláról kell kezdeni, mást se hallunk, csak hogy csapatot kell építeni, új alapokat kell lerakni, és hogy valójában csak a következő világversenyre érik össze a tizenegyünk, addig kérik szíves türelmünket.

Ami már régóta nincs.

Névnap viszont mindennap van, holnap ráadásul nem is akárkiket köszönthetünk, az Ervineket. Lehet, hogy erről szólt ez az egész kinevezés? Akkor viszont boldog névnapot, kapitány úr! De azért hadd tegyem hozzá a köszöntőhöz, jó lenne, ha végre mi, szurkolók is kapnánk valami igazi ajándékot!

Olvasóink írták

  • 1. legal 2008. április 25. 10:00
    „Szó, mi szó, az MLSZ most nem mert olyan "neves" trénert felfogadni, mint Lothar M. volt, aki miatt az ő lemondása után sokáig kellett magyarázkodni ország-világ előtt. Ha Erwin belebukik, ő egy neve-sincs, nem lesz belőle hasonló kínos mosakodás. Ez a választás minősíti magát az MLSZ-t. Valahol alulról kellene a "grundokról" összegyűjteni a tehetségeket, de hol van az már? Ha jól belegondolunk, akkor a mai városi, iskolai bajnokságok (már ezek is alig vannak) körül kellene szétnézni felkarolandó tehetségek után kutatva. De hol vannak már azok a lelkes mecénások is, akik valaha ezt tették?”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Modern céhlegények

"Fura egy ország vagyunk mi. Divat lett nemzeti sorscsapásként emlegetni, hogy egyre többen… Tovább olvasom