Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 21°C Még több cikk.

Nincs harag?

"Négy lábon járó életveszély. Akár így is titulálhatnánk a kutyát. Akit még soha nem támadott meg egy megvadult jószág, az persze hevesen tiltakozhat a megállapítás ellen. Mert a kutyusok aranyosak: barátságosan csóválják a farkukat, jól meg lehet dörzsölni a nedves nózijukat, olyan értelmesen, okosan tudnak kinézni a fejükből. Ez is igaz."
Négy lábon járó életveszély. Akár így is titulálhatnánk a kutyát. Akit még soha nem támadott meg egy megvadult jószág, az persze hevesen tiltakozhat a megállapítás ellen. Mert a kutyusok aranyosak: barátságosan csóválják a farkukat, jól meg lehet dörzsölni a nedves nózijukat, olyan értelmesen, okosan tudnak kinézni a fejükből. Ez is igaz.

A makói Nagy Jánosra és feleségére rárontó két staffordshire terrier harci kutya. Még akkor is az, ha a gazdája nem annak gondolta, és tulajdonképpen csak házőrzőként tartotta. Az arénák bajnokaiként is szokták ezeket emlegetni. Az ilyen fajták génjükben hordozzák a támadás ösztönét, ami a megszokott környezetükben persze szunnyadozhat bennük, ám váratlan helyzetben előjöhet, mint ahogy az meg is történt. Rémálmok gyötrik a házaspárt az eset óta. Az életük teljesen felfordult, hiszen a férfi amputált lábával kerekes székbe kényszerült, felesége pedig nem tudja úgy elvégezni a házimunkát, mint előtte. És még azt mondják, nem haragszanak a lelőtt kutyák gazdájára, kártérítési pert sem indítanak. Aztán miért nem haragszanak és miért nem perelnek? Hiszen gallyra ment az egészségük. Fenekestől felfordult az életük. Hasonló esetekben szoktak óriási összegeket megítélni kártérítésként a kutyatámadások szenvedő alanyainak.

Nagyék esete teljesen más, mint azé az egyetemistáé, akit tíz évvel ezelőtt Szegeden, az Ady téri sportpályán támadott meg három farkaskutya. A diáklány esti sötétségben mászott be a kerítésen, hogy a salakon rója a köröket. A területet védő ebek nekiestek. Ma is a fülemben cseng a lány jajveszékelése, kétségbeesett segítségért kiabálása. Többen lerohantunk az utcára, hívtuk a rendőrséget, de nem tudtuk, mi és hol történik. Végül a rendőrök jöttek rá a titok nyitjára, átugrottak ők is a kerítésen, lelőtték a kutyákat. A diáklányon közel 200 harapásnyomot számoltak meg a sebészek.

Míg az egyetemista részint magának kereste a bajt, addig az idős makói házaspár teljesen ártatlanul lett a támadás áldozata. A babaarcúnak nehezen nevezhető staffordshire terrierek gazdái elcsodálkoztak a történteken, mondván, az állatok szelídek voltak, senkit nem bántottak. Addig. És ha akkor nem szabadulnak ki a portáról, lehet, hogy jámboran élték volna tovább életüket. Nos, azt a bizonyos kiszabadulást, kiszökést kellett volna megakadályozni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ezerszeres

"Itt-ott persze akadtak nagy vizek, de kis segítséggel vagy anélkül utat találtak maguknak. Csak… Tovább olvasom