Délmagyar logó

2018. 05. 22. kedd - Júlia, Rita 15°C | 25°C Még több cikk.

Nyergestető

"A félreeső Nyergestető, az erdős fennsík a szabadság spontán szentélye lett. Pedig az érkezők kis túlzással még a közeli Kászon-vidék falvait is alig találják meg, nemhogy a Nyergestetőt."
A Magyar Köztársaság elnökét ahol lehetett, akadályozták a román külügyben, hogy eljusson Nyergestetőre. A derék román diplomatákat nem az alcsíki hely érdekelte, hanem csak utálják azt, hogy Sólyom László nyíltan és európai módon autonómiapárti. A jegyzékek embereit aligha érdekelte holmi államfői kopjafa, tán Nyergestetőt is csak a rendőri készültség megszervezése miatt nézték meg a térképen. S ez utóbbi okból a székelyek Thermopülaije idén még hasonlított is a Kossuth térhez.

Ami viszont az emlékezést illeti, a Nyergestető mintha az ellenkezője lenne annak, ami a magyar parlament előtt második éve történik március 15-én. Az eldugott hargitai fennsíkon 1849 augusztusában az orosz–osztrák csapatokat próbálták meg feltartóztatni Gál Sándor és Tuzson János honvédjei, kik közül száznál is többen a halálig küzdöttek. A helyszín a környékbeli falvak, később pedig már az egész székelység emlékjáró helye lett. Az 1893-ban emelt emlékmű mellett számos faragott kopjafa és számtalan eszkábált kereszt jelzi, hogy a népi emlékezet ceremónia nélkül is megőrzi a szabadságharc csatájának helyszínét. A félreeső Nyergestető, az erdős fennsík a szabadság spontán szentélye lett. Pedig az érkezők kis túlzással még a közeli Kászon-vidék falvait is alig találják meg, nemhogy a Nyergestetőt. Amikor pedig ünneplési tilalom volt, az alcsíki emberek a fenyőerdőbe húzódtak kis keresztjeiket felállítani. Így hát az itteni megemlékezéseken nemigen hangzottak el aktualizálgató frázisok, európai párhuzamok és más beszédírói lelemények. És főleg kordonok nem voltak itt sosem.

Ki csodálkozna hát azon, hogy ez a magát kicsit körülményesen kifejező jogász, a Magyar Köztársaság elnöke egyszer csak ilyeneket mond: „az erdélyi magyarság körében én is könnyebben tudok feltenni kérdéseket", vagy „vannak helyzetek, amikor nem lehet tovább visszavonulni, amikor neki kell vetni a hátat egy sziklának, egy fenyőnek, és szembe kell fordulni az ellenséggel". Kitárulkozó szavak? Itthonról nem értjük pontosan az elragadtatottságukat, amely a kászoni hóhullásban teljesen gyűlöletmentesnek és magától értetődőnek tűnik? Nem értjük a saját kopjafát állító államfő köré sereglő székelyek háláját? Értjük mi, csak jóval távolabbról. Ha jobban magunkba nézünk, talán még el is cserélnénk a Kossuth térrel.

Olvasóink írták

  • 4. magyarock1 2009. március 17. 13:27
    „Úgy tűnik vannak a dm-nél korrekt újságírók is.”
  • 3. legal 2009. március 17. 08:28
    „Maga az írás, és a 2. hozzászóló anyaga felemelő képe, összefoglalója azon gondolatoknak, amelyet szivem szerint látni szeretnék Budapest utcáin is a közelgő parlamenti választásokat követően így március idusán. Nem pedig rendőrsorfalakat, az állam vezetőit korlátokkal ketrecbe zárva a dörgölődő média sunyi hallgatásától kísérve.”
  • 2. ráérő 2009. március 16. 21:01
    „A Nyerges-tetőn a metszően hideg szél meg-megismétlődő rohamai a Magyar Köztársaság elnökére és kíséretére váró sokaság felé gomolygó ködfelhőket kergettek Csíkország irányából, s erre az alkalomra, mint a borotválkozáshoz készülő férfiúi tisztálkodás közben kokárdányi hópamacsok hófehér habjával borították a jelenlevők arcát, átszabták a zsandárok és rendőrök sokaságának egyenruháját, hóparolikkal egészítve ki a rangjelzéseket, pillanatok alatt átfestették az egész tájat, a nyerges-tetői kegyhely kopjáira hógirlandokat aggattak, s a hegyoldalak szélárnyékában a nagy széltörés után megmaradt fenyőket is karácsonyiasan jézusvárásossá rajzolták át.

    Jómagam eddig csak az augusztus 20-i nyerges-tetői, nyári zarándoklatokon vettem részt. Most, dideregve ugyan, de örültem ennek az ünnepség idejére időzített hózivatarnak. E nélkül egy idillikus nyári kép rögzül bennünk, feledtetően megszépítve, emlékezetünket nyári nyaralásosra színezve. Ez a vihar befújt a várakozó sokaság közé az orosz szelek kegyetlenségéből, a Don-kanyar fagyhalált hullató hangulatából. A természet a hivatalos ünnepi ceremónia előzményeként, de eközben is, nem a búfelejtő évfordulós vigasságot idézte, hanem históriai sorsfordulóink hűvösebb arcának felmutatásával figyelmeztetett: a történelem fagyosabb periódusaira is fel kell készülnünk, zord időkben egymás mellé préselődve kell keresnünk egymás testi és lelki melegét.

    Kérdezte is az egyik didergő román újságíró magyar kollégájától, hogy vagytok képesek ilyen ítéletidőben ekkora távolságra ennyien eljönni?

    A kérdezett nevetve válaszolt: nektek köszönhetően vagyunk ennyien. Ilyen propaganda és hírverés után, mint ami ezekben a napokban ebben az országban a magyar államelnök fogadását el akarta fújni, legalább ennyi embernek kellett ide eljönnie. Ezreknek.

    Nem akarok én ünneprontó lenni, de az a hazugságözön és mellébeszélés, amely dr. Sólyom László nyerges-tetői részvételét megelőzte, megteremtette azt a helyzetet, amelyet az államelnök ünnepi megemlékezésében ,,a magyar szabadság megszentelt emlékhelyén" így fogalmazott meg: ,,Szokták mondani, hogy a magyarok vereségeiket ünneplik meg. Nem így van: itt is arra emlékezünk, hogy vannak helyzetek, amikor nem lehet tovább visszavonulni. Amikor neki kell vetni a hátat egy sziklának, egy fenyőnek, s szembe kell fordulni az ellenséggel..."

    ,,Jó magyarnak lenni itt, a Nyerges-tetőn" -- hangzott el továbbá. ,,A nemzeti ünnepet nem lehet államilag elrendelni, az csak akkor lesz ünnep, ha a nép szívébe fogadja, a nemzeti ünnepet be lehet tiltani, feketére lehet cserélni a piros betűt a naptárban, lehet akadályokat gördíteni az ünneplés útjába. Mindezt lehet -- de a nemzeti ünnepet a szívekből semmilyen külső hatalom nem tudja kitörölni. Éppen ezért csakis mi őrizhetjük meg az ünnep fényét, csakis mi adhatjuk tovább az ünnep melegét gyermekeinknek. Március 15-e éppúgy ránk van bízva, mint magyarságunk."

    Elhangzottak a beszédek, Tőkés László és Markó Béla együttes megjelenése is viharos tapsot kapott, az ünnepi műsor is daccal dobbantott a kegyetlenkedő időjárás ellen, és akkor a ködfátyol mögött felbukkant a nap egész tájat és ennek ünneplőit fénnyel beragyogó kerek kokárdája. Háromszék független napilap Sepsiszentgyörgy 2009 03 16”
  • 1. StatusQuo 2009. március 16. 16:32
    „Nagy hiba hogy ELLENSÉGről beszélt!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Devizabűnök

"Ezek szerint én mint átlagos magyar állampolgár igazán gondolkodhattam volna sokkal előrelátóbban,… Tovább olvasom