Délmagyar logó

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 5°C | 10°C Még több cikk.

Nyisd ki a szemed!

" S csak remélni tudjuk, hogy ha már talpra nem is érkezünk, de legalább hamar felpattanunk onnan."
„Bábu vagy, nem te lépsz, valaki irányít. Jól vigyázz, mi lesz majd, ha megun és leállít? Elszakad, elszakad a zsinór, és leülsz. Jól teszed, ha talpra állsz, és mielőbb menekülsz. Azt hiszem, nem hiszed, nincs erőd, hogy észrevedd. Nyisd ki a szemed!" Soha jobbkor nem dolgozta fel a KFT saját számát, mint most. Illetve már tavaly. De idén is aktuális, ahogy valójában huszonhét éve az. Bár a sokszor, sokféleképpen megerősített zsinór még mindig nem szakadt el, de már nagyon közel járunk ahhoz, hogy végleg padlót fogjunk. S csak remélni tudjuk, hogy ha már talpra nem is érkezünk, de legalább hamar felpattanunk onnan.

Erre most sajnos kevés az esély, s korántsem tűnik egyszerűnek. Ezt jósolja Sólyom László köztársasági elnök is, aki szerint „a legfontosabb (...) a jövőre nézve saját erőforrásaink – pénz, idő, egészség – bölcsebb beosztása. (...) Nagy fordulat lehet az életünkben, ha azt keressük, ami valódi szükségleteinket és boldogulásunkat szolgálja." Csakhogy ahhoz, hogy bölcsebben oszthassuk be időnket és egészségünket, egy kicsivel több pénzre lenne szükségünk az idén, mint amennyi tavaly volt. Vagy legalább ugyanannyira. De ezt többségünk idén is csak hitelekből, személyi kölcsönökből tudná fedezni, amit egyre nagyobb kamatokkal és egyre szigorúbb feltételekkel adnak a bankok. Így egyre nehezebb lesz befizetni a csekkeket, a szaporodó hátralékok miatt a szolgáltatók is egyre türelmetlenebbek lesznek, illetve már most is azok.

És akkor még itt van a lassan már szokásosnak mondható ukrán–orosz pingpongmeccs is, ami megint csak arra világít rá, mennyire kiszolgáltatott, védtelen, gyenge is valójában ez az ország, s mennyire nem ugrálhatunk kényünk-kedvünk szerint. Persze megfagyni idén sem fogunk, leszámítva persze a hajléktalanokat, de akkor is torokszorító érzés másoktól így függni.

Nem tehetünk mást, mint hogy szót fogadunk Laár Andrásnak, s kinyitjuk a szemünket. Vészmegoldás: a jósnőre, Sybillára bízzuk magunkat, s megpróbáljuk valahogy ismét, immáron sokadszor átvészelni ezt az évet is. De azt sem árt végiggondolni, mióta is élünk valójában így.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Járókeret

"Az esztendő utolsó napján ezen a helyen fogadkozik a zsurnaliszta, esetleg évet értékel és… Tovább olvasom