Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Nyugalom!

"A horgász nyugodt ember – mondtuk évtizedeken keresztül, talán kicsit leegyszerűsítve, s gyakran irigykedve, hogy vannak emberek, akik így tudnak kikapcsolódni. A nyugodtság már nem a régi, idegesek, mert kevés a hal a Tiszában, s a nagy tételben dolgozó halászokat okolják a sovány fogás miatt."
A horgász nyugodt ember – mondtuk évtizedeken keresztül, talán kicsit leegyszerűsítve, s gyakran irigykedve, hogy vannak emberek, akik így tudnak kikapcsolódni. A nyugodtság már nem a régi, idegesek, mert kevés a hal a Tiszában, s a nagy tételben dolgozó halászokat okolják a sovány fogás miatt. Persze még így is irigykedünk rájuk, amint ott állnak egymástól ötven méterre a szegedi alsó rakparton és nincs egyetlen fölösleges mozdulatuk se. Mi késésben vagyunk. Kapkodunk. Az autóval sokkal gyorsabban megyünk, mint szabad, s közben még mobilon is intézkedünk. Üzleti ügyben, vagy hogy a magát már nagylánynak érző kisiskolás mégis összefusson az óvodában a húgával és az anyjával. Ilyesmit persze a horgász is intézhet, szinte biztos, hogy kiviszi magával a mobilt, s bár lehalkítja, időnként azért ránéz. Ráér.

A halász sem olyan nyugodt ember már, mint régen, mint például Matula bácsi a Tüskevárból. Igaz, a szeretett regényhőst nem is sorolták be az őstermelői kategóriába, nem kellett arról döntenie, hogy tételes költségelszámolást válasszon-e, és nem bíbelődött a felvásárlói jegy kitöltésével sem. A halásznak is van már mobiltelefonja, eltartandó családja, és ideges, amikor látja a sok horgászt. Mert egymás elől fogják el a kevés halat.

De legalább van min veszekedni! Hiszen a ciánpusztítás után nagyon sokan eltemették a folyót, a halakat, s velük a horgászokat, a halászokat. A vízminőség persze most sem tökéletes, nem könnyen találunk olyan szegedi halászcsárdát, ahol krétával azt írják ki az ajtó elé, hogy ma friss tiszai halból főztük a halászlét. Mert nem kockáztatják a stabil üzletmenetet, nem akarnak összeveszni az ÁNTSZ-szel. Stabil üzletmenetről álmodik a halászati szövetkezet is, amelyik „koncesszióba veszi" a Tiszát, s a horgászoknak eladott területi jegyekből nagyobb bevétele van, mint magából a kifogott halból.

A mai kor horgásza persze rálelt a megoldásra, magántulajdonú tó partján próbálja ki szerencséjét, pénzért veszi meg a nyugalmat és a szükséges halat. A többit meg visszadobja.

Mert azért az nem vadvíz.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ábel a rengetegben

"Garamhegyi Ábel államtitkár – akinek gyorshajtási ügyét egy minisztériumi ügyeletes próbálta… Tovább olvasom