Délmagyar logó

2017. 09. 20. szerda - Friderika 10°C | 19°C Még több cikk.

Oldás és kötés

"Trianonnal sokáig úgy voltunk, mint a megesett lánnyal. Nem illett róla beszélnünk. Az öregátkosban semmiképpen. A nagy fülű világban viszont – Tóth Bélától lopom az elnevezést – a rendszer orrán-száján ez bugyborékolt elő. Böjtje lett ennek is, a második világháborúba is azért rángattak be olyan könnyen bennünket."
Trianonnal sokáig úgy voltunk, mint a megesett lánnyal. Nem illett róla beszélnünk. Az öregátkosban semmiképpen. A nagy fülű világban viszont – Tóth Bélától lopom az elnevezést – a rendszer orrán-száján ez bugyborékolt elő. Böjtje lett ennek is, a második világháborúba is azért rángattak be olyan könnyen bennünket.

Jártunk egyszer Versailles-ban, a Kis-Trianon palotácskájában is, ahol azt a bizonyos és szégyenletes szerződést aláírták. És velünk is tudomásul vétették. Olyan hazafias magyar lózungokkal volt telefirkálva a fal, állítólag nem győzik lecsutakolni. Csak a miheztartás végett mondom, akkor még nem ismerték a falfújók idétlenségeit. Megnéztük Clemenceau szobrát is, és sokan éreztek intim kényszert, hogy meg is tiszteljék.

Szintén hazafias indíttatásból. Világos nappal, közbotrány nélkül ezt mégse tehették meg, beljebb mentek a park bokrosabb részébe, ott kinevezték az egyik fát miniszterelnöknek, és szilaj magyarosan nyakon peselték. Csak el ne indítsak evvel is valami bosszúálló kampányt!
Ráadást is kaptunk a Bécsi döntésben. Megerősítették a trianonit, és itt-ott még meg is toldották. Ki-betelepítések áradata indult el ebből is. Sok tízezren lehetnek még az élők között, akiknek a szíve a szomszédban kezdett el dobogni. Kialakult az a meggyőződés, és el is terjedt, hogy Magyarország az az ország, amelyik körös-körül önmagával határos. Fájdalmas fölismerés.

Talán-talán majd az unió! A légies határokkal. Amikor nem csupán a madárinfluenza jön át onnan ide, innen oda, meg a kergemarhakór, de az emberek is. És szabad lesz munkát is vállalni, egyetemet járni is. Sok jó gyógyító kenőcsöt kentek rá a belépési nyilatkozatunkra.
És erre azt mondja valaki, kedves barát, csínján bánjak Trianonnal. Mert ha az nem lett volna, ő se lenne. És mit érne a világ nála nélkül?
Mert az úgy volt, hogy szépemlékű édesapja, átlökve a határon, itt látta meg azt a világszép leányzót, aki hozzámenvén, hajlandó volt őt világra szülni. Szerető gondoskodással táplálta, megtanította bilibe dolgozni, járni-kelni, csetleni-botlani, aztán, legvégül arra is, hogyan kell méltósággal kilépni ebből a világból.

Akkora falat volt ez nekem, jól meg kellett rágnom. Családokat tépett el Trianon, és új családokat alapított. A háborúk borzalmai erősen besegítettek egyikbe is, másikba is. Nincsen az a számlamester, aki áfával vagy áfa nélkül, akár bruttósítva is ki tudná számolni, hány oldás, és hány kötés született. Az oldást akár robbantásos szétszakításnak is
mondhatjuk, hősi halálokkal kombinálva is.

Bele lehet ebbe pistulni is. Hatalmasat veszített az ország, több mint kétharmadával szegényedett. Szegényedtek a lakói is. De ugyanakkor gazdagodtunk is?

Erről, persze, nem szólnak a trianoni falra föstött hazafias jelszavak. Fölmérhetetlen a veszteség, de konok következetességgel mégiscsak igyekezett betömködni a hézagot a történelem. Egyszer sikerült, máskor nem.

Nagy kerítő a szerelem. Áldás legyen rajta.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gulyás és rizsa

"Csak tegnap kilenc pártesemény zajlott Csongrád megyében. Kiégett, kávéért reszkető kampánynokok… Tovább olvasom