Délmagyar logó

2017. 12. 15. péntek - Valér 6°C | 13°C Még több cikk.

Önként köteles szolgálat

"Szerencsés esetben, felnőttként is nagyobb empátiával fordulnak a rászorulók felé."
Szívesen végeznek önkéntes munkát a diákok – derült ki, amikor megkérdeztünk erről néhány szegedi középiskolát. Persze nem mindannyian, de ahol van rá lehetőség, többen is vállalnak például ételhordást időseknek, mosogatást hajléktalanszállón, esetleg informatikai oktatást nyugdíjasoknak. Ebben az a szép, hogy – mint az egyik nyilatkozó iskolaigazgató elmondta – a programban részt vevő gyerekek kifejezetten élvezték a munkát, és már várják, mikor lesz lehetőségük hasonlóra legközelebb. És pont ez a varázs fog elillanni az egészből, ha 2014-től valóban bevezetik, hogy ezentúl csak az érettségizhet, aki legalább ötvenórányi közösségi szolgálatot is teljesít.

Az ötlet, hogy érdemes a diákokat valamiféle hasznos, másokon segítő szabadidős tevékenységre ösztönözni, nem önmagában rossz, mert elképzelhető: olyanok is kedvet kapnának a dologhoz, akiknek amúgy eszükbe nem jutna. Ezek után pedig, szerencsés esetben, felnőttként is nagyobb empátiával fordulnak a rászorulók felé, szívesebben tesznek – köznapi szóval – valami jót. Az azonban, hogy ezt ösztönzés helyett kötelezővé teszik, az üggyel rokonszenvező fiatalok kedvét is elveheti az egésztől. Emlékszem, amikor én voltam gimnazista, nekünk vöröshagymát kellett szedni tanévkezdetkor az egyik szövetkezet földjén. Még pénzt is kaptunk érte – nem sokat persze –, ennek ellenére ímmel-ámmal tettük a dolgunkat a makói határban, egyszerűen azért, mert tizenéves korban, amikor az ember lázadó korszakát éli, semmi sem ellenszenvesebb annál, mint ami kötelező.

Tartok tőle, a végeredmény az lesz, hogy középiskolások tömegei igyekeznek majd azon, hogy mielőbb túllegyenek az úgymond kötelező kűrön – fél szívvel vagy még úgy sem. Ennek a levét pedig pont azok fogják meginni, akiken segíteni szeretnének a kötelezően kivezényelt önkéntesek hadával: a rászorulók, az idősek, a betegek.

Olvasóink írták

  • 8. Nórikám 2011. január 27. 19:02
    „Ha kötelező, élből utálni fogják az ifjak. Én megöregedtem már, de most is utálom, a kötelező szót. Én is voltam kukoricát szedni, -nem is mentek sokra velünk- külön dűhített még bennünket, hogy egyetlen embert nem láttunk a kukorica földön, csak mi diákok. Nem is volt köszönet a munkánkban. Imádtam olvasni, - ma is, de kötelező olvasmányt gyűlöltem. Ezzel nem mondom, hogy ne dolgozzanak, csak valahogy ezt másképpen kellene megszervezni, és nem előírni! Annyi okos ember van ott fönn, kitalálhatnának valamit.”
  • 7. palimadar 2011. január 27. 06:58
    „"Örülök, hogy Hoffmann Rózsa környékén akad olyan ember, aki méltányolja a kritikákat. Az a rugalmasság jele."

    Kire gondoltál?
    Mire gondoltál? Az eredeti ötletük az volt, hogy 60 óra. Már csak 50. Ez a fene nagy rugalmasság?”
  • 6. klj_54 2011. január 26. 19:04
    „5. hozzászólás smalltown 2011.01.26. 17:44
    A szülő a metakommunkációjával is nevel!
    Mondhatok bármit, ha tetteim ennek ellentmondanak.
    Nagy hibának vélem a szülők részéről azt, hogy sok otthon megtanulandó dolgokat az iskolától várják el.

    Részemrő még általánosban voltam balatonparti úttörőtáborban.
    Rég volt, szép volt:)
    És félek attól, unokáim ezt az élményt már nem élik meg:(”
  • 5. smalltown 2011. január 26. 17:44
    „klj_54
    na, az epitotaborok se a munka miatt olyan emlekezetesek!:)

    Jo lenne persze, ha a gyerekeink sokkal empatikusabbak lennenek a raszorukkal szemben, de talan ez a szulo feladata lenne elsosorban, ha otthon ugy nevelnek egy gyereket, hogy termeszetes legyen, hogy aki szerencsesebb helyzetben van az segit a kevesbe szerencseseken ( nem pedig eliteli, kritizalja oket).
    Tudjuk milyen,mikor alami kotelezo.....foleg abban a korban, amikor mindenre "csakazertse" a valasz....
    Miert kell oraszamban behatarolni, mennyit kell segiteni? Miert ne lehetne ez spontanabb, pl az osztaly altal valoban onkent szervezett segitseg, nem pedig partrendelet?”
  • 4. bíborpille 2011. január 26. 15:12
    „Az érettségi feltétele lenne a társadalmi célú munka, én azt mondom, hogy hála Istennek.
    Ezeknek a kis felnőtteknek az érettségi után néhány hónap múlva - ideális esetben - keményen tanulniuk kellene valamelyik felsőoktatási intézetben, de ha nem, akkor is el kellene helyezkedniük, ami viszont már kemény kenyérkereset és ugye valódi munka.
    Ez tk. a későbbiekhez képest egy ,,light-os" kis elfoglaltság lenne.
    Ismerek én olyan falusi gyerekeket, akik már gyerekkoruk óta segítenek a szüleiknek a földeken vagy a tanyán, az ő lelküket vajon ki elemezgeti?”
  • 3. mazsolaszolo 2011. január 26. 14:57
    „"Emlékszem, amikor én voltam gimnazista, nekünk vöröshagymát kellett szedni tanévkezdetkor az egyik szövetkezet földjén. Még pénzt is kaptunk érte - nem sokat persze -, ennek ellenére ímmel-ámmal tettük a dolgunkat a makói határban, egyszerűen azért, mert tizenéves korban, amikor az ember lázadó korszakát éli, semmi sem ellenszenvesebb annál, mint ami kötelező."

    Ahogy mondod. Ismerős. Volt, aki almázott, volt, aki paprikát szedett, volt, aki kukoricát tört, más paradicsomot szedett. Az egyetemi felvételéihez "nagyon ajánlott" kétheti vidám tábozozás keretében én barackot szedtem. Valamint a batonkeményre száradt földön szikráztunk naphosszat a kapákkal.

    A kötelező olvasmányokat hasonló módszerrel lehet meggyűlöltetni egy életre a gyerekkel. Lehet, hogy ő maga betűszeretű, olvasó ember, olvasni is fog világéletében, amíg csak lát, de hogy a kezébe nem sűrűn veszi azt, amivel kínozták, az ziher. Nálam Molnár Ferenc Pál utcai fiúk-ja verte ki ily módon hosszú időkre a biztosítékot.

    Örülök, hogy Hoffmann Rózsa környékén akad olyan ember, aki méltányolja a kritikákat. Az a rugalmasság jele.”
  • 2. kiokushyn 2011. január 26. 12:47
    „Önként köteles szolgálat-már a nevében is röhej.
    Így nem lesz a diákság munkára szoktatva.-ezt borítékolom.”
  • 1. klj_54 2011. január 26. 09:18
    „Hoffmann Róza nosztalgiázik.
    Bizonyosan ő is valamilyen építőtáborban tölötte úttörő és KISZ -es korát. Szép dolog a nosztalgia, de egy képzett pedagógustól ütős butaságként értékelem azt, hogy a mi gyermekeink az ő vágyait éljék meg!
    Ez a lahető legkomolyabb merénylet a jövő generációjával szemben. Konrtraproduktív hatása lesz, a meglévő jó szándékot is kiöli a felövekvő generációból!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sertéshús a kirakatban

"Érezhetően kevesebb sertéshús fogy, 20–30 százalékkal karcsúsodott a magyar termék felvásárlási ára is." Tovább olvasom