Délmagyar logó

2017. 05. 01. hétfő - Fülöp, Jakab 5°C | 20°C Még több cikk.

Operett és dollár

"Vitéz nagybányai Horthy Miklós a maga módján úriember volt. Ez elégséges ok volt a számára, hogy ne szeresse a náci Németországot, még kevésbé oly visszataszítón plebejus Führerét."
Vitéz nagybányai Horthy Miklós a maga módján úriember volt. Ez elégséges ok volt a számára, hogy ne szeresse a náci Németországot, még kevésbé oly visszataszítón plebejus Führerét. Mindez önmagában magánügy, de – mondjuk – a légierő fejlesztése nem az. Horthy germánfóbiájának következményeként olasz típusokkal látták el a magyar légierőt, ami tragikus következményekkel járt. Lényegében az egész magyar ejtőernyős haderőnem végét jelentette, amikor – még a háború előtt – egy olasz gyártmányú Savoya szállítógép lezuhant, és az összes, a fedélzeten tartózkodó magyar ejtőernyős az életét vesztette.

Rossz szakmai döntés volt az olasz kapcsolat. Ami nemcsak azt eredményezte, hogy később az orosz fronton Horthy István kormányzó-helyettes egy rendkívül rossz repülési paraméterekkel rendelkező Héja vadásszal csapódott a földbe, hanem azt is, hogy az ország egy gyöngén felszerelt, rengeteg fölösleges áldozatot követelő operetthadsereggel lépett a háborúba. Később pedig kritikus időszakban kellett átállni a német Messerschmittekre, ami átmenetileg jócskán csökkentette a magyar haderő és légvédelem hatékonyságát.

Manapság éppen a Gripen-beszerzés van napirenden. Merem remélni, hogy az Orbán-kormány idevágó határozata csupán akkori Amerika-fóbiájából eredeztethető, nem pedig a New York Times szerint a magyar pártoknak juttatott dollármilliókból vezethető le. A döntés akkor sem mondható túl okosnak.

Például azért, mert egy esetleges konfliktus megrázó következményekkel járhat. Az a legkevesebb, hogy a fideszest követő szocialista kormányzatnak módosítania – azaz drágítania – kellett a svéd szerződést, lévén, hogy a Gripenek eredetileg nem lettek volna alkalmasak légi utántöltésre, ami elemi követelmény esetleges NATO békefenntartó akciókban. Ilyen célra tehát nem feleltek volna meg. Ha pedig egy komolyabb európai, a hazánkat közvetlenül érintő konfliktusra számítva döntöttek a Gripen mellett, még rosszabb a helyzet. Ilyen esetben ugyanis sosem gondolt gyorsasággal fogyna lőszer és repülőgép, ha a pilóta szerencsésen életben is maradna. NATO-tagállamként pedig kritikus esetben szinte korlátlan utánpótlásunk lenne F–16-osokból és lőszereikből, ha lennének a típusra kiképzett pilótáink, míg a Gripenről ez nem mondható el.

Nagyon nem szeretem, ha rokon- és ellenszenvek, no meg pártos indulatok működnek ilyen alapvetően politikai, végső soron azonban szakmai kérdésekben. A magyar légierő modernizációjára valószínűleg nem a legjobb döntés született. És remélem, nem a New York Timesnak van igaza, hogy néhány millió csúsztatott dollárban kelljen keresni az okot.

Úgy érzem azonban, így is mindenképpen csak drága, kritikus helyzetben gyenge logisztikai háttérrel rendelkező, lényegében inkább békeidőre kondicionált légierőre futotta. De remélem, csak elfogultak, és nem pénzéhesek voltunk.

Olvasóink írták

  • 5. .suhym. 2007. november 28. 12:33
    „Horthyra vonatkoztatva, ajánlom a cikk írójának figyelmébe Horthy Miklós naplóját, mely 1989. vagy 1990-ben könyv alakban megjelent.”
  • 4. .suhym. 2007. november 28. 12:30
    „"Juhász egyébként a választások után megígérte, hogy ha teheti, felbontja a szerződést - ám ehelyett a megállapodást vadonatúj Gripenekre módosították, olyan többletfunkciókkal, mint a légi utántölthetőség, az ár pedig nyolcvanmilliárd forinttal nőtt. Noha a miniszter NATO-elvárásokra hivatkozott, egyetlen olyan szabály sincs érvényben, amely követelményként jelölte volna meg a nemzetközi bevethetőséget biztosító légi tankolás lehetőségét.
    Ráadásul Magyarország híján van mindennemű tankergépnek, a Gripenek pedig honvédelmi forrásaink szerint nem képesek például amerikai tankerhajón landolni."

    http://www.hetivalasz.hu/index.php?page=pages/cikk&cikk_id=16686

    Aczél Endre 2001-ben:
    "...Úgy gondolom, hogy egy teljesen elfogulatlan versenyben a Gripeneket előállító svéd/angol konzorcium lenne a nyerő - és még politikai érvet is fel tudnék hozni egy feléjük hajló döntés mellett. Hiszen abban a fél évben, amelyet 2001 első felében Svédország az EU elnöki székében töltött, Magyarország nagyobbat lépett az EU-csatlakozás felé, mint bármikor korábban. És ez Persson kormányának volt köszönhető. Ha azonban az amerikaiak nyernek, vagy bármely olyan eladó, amelyik ugyancsak F-16-osokat kínál, az arról fog engem meggyőzni, hogy a magyar miniszterelnök változatlanul az USA rokonszenvével reméli kiegyenlíteni azokat a presztízsveszteségeket, melyek Európában érik."

    " A Gripenek eladói információim szerint közölték, hogy azonosulnak a Széchenyi-tervben megjelölt gazdaságpolitikai célokkal, s hajlandók a pusztán "kedvcsinálónak" eszközölt eddigi, 600 millió dolláros(!) beruházásaikat további legalább 150 milliónyi beruházással és 300 milliós magyar exportösztönzéssel kiegészíteni."
    "P. S. "Minden jó, ha a vége jó" alapon most már azt is megkérdezhetem, ugyan mit hasonlítgatta annyi hónapon át a HM egymáshoz az amerikai és a svéd ajánlatot? A "negyedik generációs" Gripen ugyanis sokkalta jobb gép, mint a "harmadik generációs" F-16-os. Minden, tisztán katonai összevetésből eleve a Gripennek kellett volna jobban kijönnie. Ha a HM mégis úgy találta, hogy az F-16-os a jobb, akkor egész munkájából csak a Gripen erényeire vonatkozó (nyilvánvaló) megállapításai lettek maradandók - melyek azonban a végső mérlegben elegendők voltak egy tisztán gazdasági döntés katonai alátámasztásához."”
  • 3. söprű 2007. november 28. 11:59
    „Bár nem vagyok a téma szakértője (gondolom a cikk írója sem), de egyetértve cyt-tel még annyit hozzátennék, hogy Svédország mint semleges állam komoly önvédelemre kell berendezkedjen, nyílván komoly kutatások állhatnak ama harcigépek mögött melyekkel ezt az önvédelmet kénytelenek megvalósítani.”
  • 2. cyt 2007. november 28. 09:27
    „Látom és azt hiszem értem is, hogy miért ez a véleménye a cikk szerzőjének a "Grippen ügyről". Ugyanakkor azt ls érezni vélem, hogy a szerző egyértelműen amerikabarát szempontokat tart fontosabbnak "más" szempontokkal szemben. Mert ugyebár ha az EU - vagy Európa - valóban önállósodni akar (mégpedig békésen és békében), akkor annak egyik - számomra triviális - része az is, hogy önállő hadereje legyen, benne önálló - azaz külső tényezőktól független - légiereje. Az F-16-osok contra Grippenek kérdés tehát ilyen szemüvegen keresztül nézve egészen más. Arrol nem is beszélve, hogy az F-16-osok sem a legmodernebb (sőt kimenő) modelje az amerikai légierőnek. Még más, árnyaltabb, de az EU épitkezés szempontjából szerintem szintén meggondolandó érvet is fel lehet sorolni azon döntés "védelmében", amely döntés esetében a cikk szerzője csak "megvesztegetési" botrányszagot érez. Persze amerikai hátszéllel. Ez egy kicsit "minősiti is" őt a szememben. Egy tárgyilagosabb cikk megirása azonban - valószinűleg - nem ment volna el a lapban.
    SAJNOS, DE EZ VAN, én igy látom a helyzetet.”
  • 1. Vörös Imre Flórián 2007. november 28. 09:26
    „Súlyos tévedések, történelmi és morális csúsztatások vannak az írásban. Nem volt, s ma sem NATO alapkövetelmény a légi utánpótlás lehetősége. Az F-16-os amerikai gép a NATO és Amerika az orosz MIG 23-asok analóg gépe az 1970-es évekből. Ezeknél természetesen jobban kiépített volt az elektronikus célfelderítő és kommunikációs rendszer, de semmi több. A Gripen negyedik generációs elektronikája, vezetése és tulajdonságai közelebb állnak a mai amerikai géptipusoknak, amelyeket amerika - természetesen! - nem kínált fel nekünk. Miért kellett volna vennünk évtizedek óta zárolt tárolt technikát? Az üzleten túl nagyon is alapvető volt a 21. század eleje követelményeire gondolnia az Orbán kormánynak. A múltra is visszatekintve: Horthy István szerette azt a géptípust, feleségével évekig utazgatott azzal a géppel.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vaskalap – másodszor

"Iduljunk a második nekifutásnál is Illyés Gyula párizsi emlékéből. A pofonegyszerű, senki által nem… Tovább olvasom