Délmagyar logó

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 1°C | 13°C Még több cikk.

Őszinte pálfordulás?

"Mondjam, ne mondjam? Akik ismernek, úgyis tudják, elmondom. Nem először, de oka van az ismétlésnek.
Minisztériumi főosztályvezető volt akkor még csak az a valaki, akiből két kurzusban is pénzügyminiszter lett később."
Mondjam, ne mondjam? Akik ismernek, úgyis tudják, elmondom. Nem először, de oka van az ismétlésnek.

Minisztériumi főosztályvezető volt akkor még csak az a valaki, akiből két kurzusban is pénzügyminiszter lett később. Küszöbön volt már az új adórendszer, összehívták az újságírókat, hogy méltóképpen beharangozzák. Balatonszéplakon, a sajtó munkatársainak üdülőjében gyűltünk össze, istenáldotta szép szeptemberben. Olyan meleg volt a vénasszonyok nyara, alkonyatban fürödhettünk is még. Ha jól emlékszem, írtam is – a fürdésről. Az Orionnak elkeresztelt monumentális presszóban zajlott fejünk tágítása, de nem vitt rá a lélek, hogy arról is szóljak. Konok elvem volt akkor is már, a botorságokat meghagytam másnak. Az épülésünkre küldött valaki nevét azóta se írom le, legföljebb becézni szoktam, néminemű rövidital mértékegységeként. Aki akarja, most is kitalálhatja.

Arról szólt az ige, milyen jó lesz nekünk. A legfejlettebb országok adókivetési és beszedési tapasztalatait vesszük át. Azt hiszem, a svédekéből merítettünk legtöbbet, paródiák is születtek ebből, jóval később, mert etióp fizetéseket emlegettek hozzá. Azt akarom csak mondani, úgy zajlott ez is, ahogy lenni szokott: az újságírók egyik fele – bocsánat a póriasságért – tövig benyalt az előadónak, a másik meg támasznak hányta a lábát. Könnyű kitalálni, melyik felébe tartoztam én.

A miniszteriális főember arról beszélt, mekkora nagy örömmel fizetik majd be az emberek az adójukat. Ahogy a század elején – a múlt századról volt szó! – a virilisek büszkék voltak rá, hogy ők virilisek, ugyanúgy büszkék lesznek azok, akik többet fizethetnek. Ha elevenbe repesztettek volna, akkor se tudtam volna elképzelni ekkora örömöt.

És mit mondtam én? Soha nem éreztem magamat aprópénzben se szakértőnek, az új adóról pedig azt se átallottam mondani, az ország sírba eresztő kötele lesz. Logikám is póriasan egyszerű volt. Mi, akik bérből élünk, fizetési jegyzékünkkel oda vagyunk láncolva minden rendszerhez, a nagykutyák azonban kifürdik magukat. Erre jött kioktató nyájassággal a virilisek példázata. És az a megjegyzés, hogy nem értek én ehhez.

Egyszer volt, régen volt, talán igaz se volt, mondaná, aki mesének veszi. Vegye elő legjózanabb ítélőképességét akárki, és döntse el, kinek lett igaza. Azért hozom elő jó húsz év múltán is, mert a minap tulajdon szájából olyasmit hallottam, majdnem leszédültem a székről. Pontosan idézni nem tudom, hiszen váratlanul ért, mintha azt mondta volna ugyanaz a nagy zseni, legnagyobb bajunk, hogy kétmillióan fizetjük az adónkat, és egymillió kibújik alóla.

Számokat akkor természetesen szóba se hoztam, és most se tudnám ennyire pontosan meghatározni, csak az jutott eszembe, mintha hozzá nem értésemben ilyesmit mondtam volna én is. Tanultam Bibliát gyerekkoromban, a damaszkuszi úton járó Saulból lett Pál apostol pálfordulása jött elő megint bennem. Neki húsz évnél is több kellett a megtéréshez?

Ha őszinte egyáltalán.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Párja a krumplilevesnek

"Ahogy a krumplileves bevonult a parlamenti aranyköpések tárházába, föltehetően a kényszerítő… Tovább olvasom