Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

Ötletelősdi

"Mert – vélné a jámbor polgár – ha már a privatizációban nem is értenek egyet, az ellenzék, amely hónapok óta (joggal) az ország eladósodását tartja a legnagyobb problémánknak, csak elfogadja azt a kormányzati döntést, miszerint a bevételt az államadósság csökkentésére kívánják fordítani."
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni? Dehogynem. Legalábbis a reptér-privatizáció kapcsán sikerült cáfolnunk a szegény, tiszteletre méltó görög filozófus közkeletű mondását. Közben pedig politikusaink is bizonyságot tehettek arról, hogy sok minden kicsúszik a szájukon, no meg annak ellenkezője is.

Néhány hónapja azzal indultak a dolgok, hogy a kormány a reptér használati jogának eladását dicsérte agyba-főbe, míg az ellenzék a családi ezüst kiárusításaként aposztrofálta az ügyletet. A dolog így még nagyjából rendben is volt, hiszen már megszoktuk, hogy a két félnek gyakorlatilag sosem egyezik a véleménye. Mert ha az egyik véletlenül módosítani talál álláspontján, akkor a másik is rögvest megteszi, az ellenkező irányba.

Az utóbbi napokban is valami ilyesminek lehettünk ámuló tanúi. Mert – vélné a jámbor polgár – ha már a privatizációban nem is értenek egyet, az ellenzék, amely hónapok óta (joggal) az ország eladósodását tartja a legnagyobb problémánknak, csak elfogadja azt a kormányzati döntést, miszerint a bevételt az államadósság csökkentésére kívánják fordítani. Ezzel szemben valóságos ötletbörzének lehettünk tanúi, miszerint a bevétel egészét az egészségügyre kellene fordítani, de a kutatásfejlesztésre is kéne jutnia, meg a vállalkozások segítésére és munkahelyteremtésre, no meg gazdaságélénkítésre és erre is, arra is. Szerencse, hogy legalább az olimpiai lobbi nem jelentkezett az összegért. Bár lehet, hogy csak azért, mert a 460 milliárd az ötkarikás játékok költségének tizedét sem futná. Még szerencse, hogy a kormány – a korábbi ellenzéki bírálatok fényében is helyesen – kitart az adósságcsökkentés mellett.

Végül is könnyű a dolga, hiszen csak mást kell tennie, mint amit az ellenzék mond. Ami pedig azt illeti, léptünk mi már egyszer ugyanebbe a folyóba. Emlékezzünk csak! Amikor Horn Gyula miniszterelnöki regnálásának elején kezdte közhírré tenni, mennyi mindent ad majd ennek, annak és amannak az éppen bejövő szép privatizációs bevételekből, egy Bokros Lajos nevű friss pénzügyminiszter föllázadt, és lemondással fenyegetőzött, ha nem a jókora adósságállomány csökkentésére fordítják a pénzt az utolsó fillérig.

Horn végül meghátrált. Bajszos, nemszeretem miniszterünk pedig jó tíz évre rendbe hozta az országot lázadásával. És neki könnyű dolga sem volt. Hisz nem az ellenzékkel kellett szembeszegülnie, hanem saját főnökével. Mert annak kellett az ellenkezőjét tennie, mint amit az adakozni vágyó Horn álmodott meg országos tetszést aratva. Ami azt illeti, mennie is kellett, nemsokára.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újszerű hungaricumok

"A fogyasztók „etetése" jó üzlet, a hírbe hozott cégek pedig próbálkoznak a hatóság –… Tovább olvasom