Délmagyar logó

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 10°C | 20°C Még több cikk.

Ott túl a rácson

"Igen – ott túl a rácson valóban egy más világ van. Szigorú rezsim – miként az őrök fogalmaznak. A kerítést koronázó szögesdrót árnyéka rávetül minden álomra – ahogy egy rabtól hallottam, még sok évvel ezelőtt."
Igen – ott túl a rácson valóban egy más világ van. Szigorú rezsim – miként az őrök fogalmaznak. A kerítést koronázó szögesdrót árnyéka rávetül minden álomra – ahogy egy rabtól hallottam, még sok évvel ezelőtt. A szűk cellákban pedig éppen a reménynek jut a legkevesebb hely. A reménynek, miszerint elzárva is lehet, ha nem is teljes, de emberi életet élni. A reménynek: a szabadulás után olyan világ fogadja az egykori elítéltet, amelyben mindig akad egy-két ember, aki segítő kezet nyújt az újrakezdéshez.

Éppen ezért erősítik ezt a hitet az egyházak a nem egyszer évtizednél is hosszabb fogságra ítéltekben Szeged híres börtönében, a Csillagban. Nem csupán szívet, lelket melengető rendezvények sorát szervezik a marcona, de hat-nyolc év rácsos múlttal a hátuk mögött oly könnyen könnyet ejtő nehéz fiúknak, hanem a papok, a lelkészek segítenek abban is, ne szakadjon el minden szál azok közül, ami a szabad világhoz köti a fogva tartottakat. Karácsonykor ajándékozási akciók kezdeményezői, lebonyolítói az egyházak. Számos fogva tartott levelező partnerre, gondját meghallgató társra lelt az egyház segítségével, míg másoknak a rendszeres lelki gyakorlat az, ami elviselhetővé teszi a börtönéveket.

Az egyház pedig szolgál, a szabadulás utáni szebb, tartalmasabb élet lehetőségéről beszélnek papjai, elmondják: a bűnbánat mekkora erőt adhat az újrakezdéshez. Jómagam, mint a börtönélet régi ismerője (első riportomat több mint húsz esztendeje írtam a Mars téri Csillagról) pontosan tudom, dehogy is lesz megtért bárányka mindig az ordasként viselkedőből. Ám az egyházak ezt átlátván is megvívják harcukat a lelkekért. De vajon mi – akik a piactéren majszolva lángosunkat csak fejünket csóváljuk a Csillagot látván – vajon elgondolkodunk-e azon egy-egy börtönben rendezett egyházi ünnep kapcsán, hogy nemcsak a megbánás, hanem a megbocsátás is – mekkora erény?

Vagy átvillan-e rajtunk: akik most a Csillag folyosóin ballagnak a kereszt mögött, pár év múlva újra közöttünk élnek majd? Munkahely, lakás, barátok, lehetőségek hiányában újra a bűn segítségével próbálnak talpon maradni? Netán megtanulják, mert megtanulhatják, hogyan éljenek meg a fizetésből hó végéig? Nekünk, szabadoknak sem mindegy, milyen úthoz segítjük a szabadulókat. Békéjük ugyanis a mi békénket erősíti, gondjuk a mi gondunk is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Világ és virág

"Gazdag országokban létrejött egy mozgalom, amely a tisztességes kereskedelmet népszerűsíti. Néhány… Tovább olvasom